Századok – 2016
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Pósán László: A magyarországi Jagellók és a német lovagrend Brandenburgi Albert nagymester idején (1511-1525)
402 PÓSÁN LÁSZLÓ gellók lovagrend melletti politikai kiállása azt a reményt keltette a nagymesterben, hogy a fegyverszünet után kezdődő béketárgyalásokon sikerül majd a Német Lovagrend érdekeit érvényesíteni. 1522 elején Brandenburgi Albertulgy döntött, hogy személyesen keresi fel V Károly öccsét, Ferdinánd főherceget, és rokonát, II. Lajos királyt, hogy vessék latba befolyásukat a lovagrend érdekében.126 1522 áprilisában, amikor a magyar-cseh királyi pár Prágában tartózkodott, a nagymester Csehországba utazott, hogy Lajos segítségét kérje. Zsigmond lengyel király azonnal tiltakozott, hogy háborús ellenfelét rokona, II. Lajos király szívélyes fogadtatásban részesítette. 1522 augusztusában a nagymester Bécsbe utazott, ahol Ferdinánd főherceggel tárgyalt. Azt szerette volna elérni, hogy a Német Lovagrend katonai támogatásának kérdését a birodalmi gyűlés elé terjesszék. Ferdinánd azonban, tekintettel a Habsburgok Franciaország ellen vívott háborújára, nem akarta a lovagrend ügyének birodalmi szintre emelésével kiélezni a viszonyt Lengyelországgal. Azt mondta a nagymesternek, hogy a kérdést illetően egyeztetnie kell sógorával, II. Lajos királlyal.127 Emiatt Brandenburgi Albert Bécsből visszatért Prágába, ahol megpróbálta rávenni a magyar-cseh királyt a Német Lovagrend hathatósabb támogatására. 1522. január 1-én írt levelében arról tájékoztatta Georg von Polenz samiandi püspököt (aki távollétében a lovagrendi területeket kormányozta), hogy közölte Ferdinánd főherceggel a lovagrend panaszait, és kinyilvánította, hogy a porosz kérdés rendezését követően a lovagrend kész részt venni egy török elleni hadjáratban. Egyúttal beszámolt arról is, hogy 1522. április 27-én a császári csapatok Bicocca mellett győzelmet arattak a franciák és a svájciak felett.128 A Magyarországot fenyegető török veszély miatt azonban II. Lajos sem volt abban a helyzetben, hogy érdemben támogathatta volna a lovagrendet, sőt ő maga is sógorainak, a Habsburgoknak a segítségét kérte. A magyar kérés teljesítésének megvitatását, amit Ferdinánd főherceg a birodalmi rendek elé terjesztett, elnapolták őszre, a Nürnbergbe összehívott Reichstag ülésére.129 Októberben a nagymester is megjelent Nürnbergben, de a német fejedelmek érdemben sem a Német Lovagrend támogatásának kérdésével, sem pedig a Magyarországot fenyegető török veszély kérdésével nem foglalkoztak. Ennek ellenére Albert Németországban maradt, és pénzügyi támogatást próbált szerezni a fejedelmektől. A fegyverszünetet a lovagrend katonai képességének erősítésére igyekezett kihasználni, és zsoldosok toborzására adott megbízásokat. Mivel ezt nem lehetett titokban tartani, Albert tartott attól, hogy a lengyel király felrúgja a fegyverszünetet, és rátámad Kelet-Poroszországra. 1523. március 23-án minderről beszámolva azt írta a samiandi püspöknek, hogy a lengyel csapatok bármikor betörhetnek a lovagrendi területekre, ezért erősítse meg a várakat.130 1523. augusztus 2-án Keresztély dán király arról tájékoztatta a brandenburgi választófejedelmet, hogy a 126 Urkundenbuch zur Reformationsgeschichte des Herzogthums Preußen. Bd. I. Hg. Paul Tschackert, Leipzig 1890. (a továbbiakban: Urkundenbuch I.) Nr. 55. 127 Fuchs, W P: Das Zeitalter der Reformation i. m. 94-95..; Zombori /.: Jagelló-Habsburg rendezési kísérlet i. m. 251. 128 Geheimes Staatsarchiv PK, XX. HA Hist. StA Königsberg, Ordensfolianten 49, Bl. 28r-29r. 129 Kulcsár P.: A Jagelló-kor i. m. 174. 130 Regesta II. Nr. 348.
