Századok – 2016
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Pósán László: A magyarországi Jagellók és a német lovagrend Brandenburgi Albert nagymester idején (1511-1525)
Pósán László A MAGYARORSZÁGI JAGELLÓK ÉS A NÉMET LOVAGREND BRANDENBURGI ALBERT NAGYMESTER IDEJÉN (1511-1525) Amikor 1510-ben meghalt Szász Frigyes, a Német Lovagrend nagymestere, a lovagrend néhány vezetője által utódnak kiszemelt Brandenburgi Albert mellett igen komoly politikai támogatói kör sorakozott fel. Köztük volt Jagelló Ulászló magyar-cseh király is, aki aktív diplomáciai tevékenységével jelentős szerepet vállalt az új nagymester megválasztásában. Több levelet is írt a lovagrend főbb tisztségviselőinek, és Albert támogatására kérte őket.1 Albert nagymesterré választásáról öccsével, Zsigmond lengyel-litván uralkodóval szintén levelezett,2 sőt 1511. március 17-én személyesen is találkoztak Sziléziában, Breslau (Wroczlaw) városában.3 Abban, hogy a magyar-cseh uralkodó ennyire aktívan részt vett a Német Lovagrend új nagymesterének megválasztásában, több tényező is szerepet játszott. Egyrészt családi oka volt: a jelölt, Frigyes brandenburgi őrgróf és Ulászló testvérének, Zsófiának a házasságából született, azaz anyai ágon a magyar király (és egyúttal a lengyel király) unokaöccse volt.4 Ulászló másik unokaöccse, Albert testvére, Brandenburgi György már 1505-ben Magyarországra jött, és a királyi udvar egyik legbefolyásosabb személyévé vált. A király fogadott fiának is nevezték.5 A Brandenburg-ház I. Miksa császár elkötelezett híve volt, így nem véletlen, hogy Brandenburgi György éppen abban az évben érkezett Magyarországra, amikor Ulászló király a Habsburgokkal való megbékélésre törekedett, hogy ellensúlyozza a hatalomra törő főúr, Szapolyai János körül kialakult nemesi tábort. Szapolyai feleségül kérte Ulászló lányát, az ekkor még gyermek Annát, s amikor kikosarazták, nyíltan szembefordult a királlyal. Ulászló a császár segítségét kérte, aki 1505 nyarán 1 Regesta Historico-diplomatica Ordinis S. Mariae Theutonicorum 1198-1525. Pars I: Index Tabularii Ordinis S. Mariae Theutonicorum. Regesten zum Ordensbriefarchivs Vol.: 3: 1511-1525. Bearb. Erich Joachim, Hg. Walther Hubatsch, Göttingen 1973. (a továbbiakban: Regesta 1,3.) Nr. 19376., 19381. 2 Regesta 1,3. Nr. 19397. 3 Regesta 1,3. Nr. 19400. 4 Maike Sach: Hochmeister und Grossfurst: die Beziehungen zwischen dem Deutschen Orden in Preußen und dem Moskauer Staat um die Wende zur Neuzeit. (Quellen und Studien zur Geschichte des östlichen Europa 62) Stuttgart 2002. 170-171.; Kulcsár Péter: A Jagelló-kor. Budapest 1989. 104^106. 5 Zoltán Csepregi: „... ich will kain fleis mit sparen...” - Königin Maria von Ungarn und das Haus Brandenburg. In: Martina Fuchs - Orsolya Réthelyi (Hgg.): Maria von Ungarn (1505-1558). Eine Renaissancefurstin. (Geschichte in der Epoche Karls V Bd. 8.) Münster 2007. 59-72. itt: 60.
