Századok – 2016
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Pósán László: A magyarországi Jagellók és a német lovagrend Brandenburgi Albert nagymester idején (1511-1525)
csapatokat vonultatott fel a magyar-osztrák határra, és elfoglalt több várost és várat. Ekkor került Budára Brandenburgi György. Ulászló 1506 tavaszán szerződést kötött I. Miksával: lánya, Anna, ha felnő, a császár unokájának a felesége lesz, születendő fia pedig Miksa lányunokáját, Máriát veszi majd feleségül. Halála esetén a gyermekei feletti gyámság a császárra száll, és megerősítette az 1491. november 7-én a Habsburgokkal megkötött pozsonyi béke legfőbb pontját, nevezetesen, hogy törvényes fiúörökös hiányában a magyar és a cseh koronát a Habsburgok öröklik.6 Maga Brandenburgi Albert 1509-ben részt vett a császár Velence elleni hadjáratában, ahol súlyosan meg is sérült. Felépülése után Magyarországra utazott, hogy meglátogassa a bátyját, aki ebben az évben vette feleségül Hunyadi Mátyás fiának, Corvin Jánosnak az özvegyét, Frangepán Beatrixet, s ezzel a magyar arisztokrácia tagjává vált. Magyarországi tartózkodása alatt nagybátyjával, Ulászló királlyal is találkozott.7 De annak, hogy Ulászló komoly diplomáciai aktivitást fejtett ki Brandenburgi Albert nagymesterré választása érdekében, politikai okai is voltak. A Szapolyai János körül szerveződött, s hatalomra törő nemesi tábor ellensúlyozására szüksége volt a Habsburgok támogatására, ami a legkönnyebben családi szálakon keresztül, azaz a Brandenburg-ház révén volt megvalósítható. A Miksával kötött 1506. évi megállapodásnak külpolitikai vetülete is lett. A Habsburgok és a lengyelországi Jagellók (Sándor, majd Zsigmond király) közötti konfliktusban, melynek során a császár megkérdőjelezte, hogy Danzig (Gdansk) és Elbing (Elbl^g) a lengyel korona fennhatósága alá tartoznak, és 1497. június 5-én birodalmi átokkal sújtotta őket,8 egyértelműen a Német Lovagrend támogatójaként lépett fel, annak birtokait a Birodalomhoz tartozó területeknek tekintette, Ulászló király 1506 után Miksa oldalára állt.9 A magyar-cseh király már Frigyes nagymester idején diplomáciai téren kiállt a Német Lovagrend mellett, és a lovagrendi-lengyel konfliktusban igyekezett közvetíteni a felek között. A lengyelországi Posenben (Poznan) 1510 júliusában rendezett tanácskozásra a császár, Zsigmond lengyel-litván király és a szász herceg (Frigyes nagymester testvére) mellett Ulászló is elküldte követeit.10 Azzal, hogy Ulászló és Miksa szövetséget kötöttek egymással, a császár pedig a Német Lovagrenddel együtt szemben állt a lengyel-lit388 PÓSÁN LÁSZLÓ 6 Kulcsár P: A Jagelló-kor i. m. 82., 106.; Pósán László: Németország a középkorban. Debrecen 2006. 361. 7 Sach, M.: Hochmeister und Grossfurst i. m. 170-171. 8 Ernst Hoffmann: Danzigs Verhältnis zum Deutschen Reich in den Jahren 1466-1526. In: Zeitschrift des Westpreußischen Geschichtsvereins 53 (1911) 1-49., itt: 11-14.; Acta Stanöw Prus Królewskich T. I-VHL (= ASPK) wydali Karol Górski, Marian Biskup, Irena Janosz-Biskupowa, Warszawa-Torun 1955-1993. itt: ASPK Y3. Nr. 370.; Christoph Beyers des älteren Chronik, In: Scriptores Rerum Prussicarum Bd. V Hg. Theodor Hirsch - Max Toeppen - Ernst Strehlke, Leipzig 1874. (a továbbiakban SRP V) 443-491., itt: 464. 9 Maike Sach: Hat Karl V „Die Brieff” wirklich erhalten? Überlegungen zu den Hintergründren eines russis chen Schreibens im Königsberger Ordensbriefarchiv. In: Eckhard Hübner, Ekkehard Klag, Jan Kusler (Hgg.): Zwischen Christianisierung und Europäisirung. Beiträge zur Geschichte Osteuropas in Mittelalter und früher Neuzeit. Festschrift für Peter Nitsche zum 65. Geburtstag. (Quellen und Studien zur Geschichte des östlichen Europa 51.) Stuttgart 1998. 335- 466., itt: 344. 10 Paul Pole: Preussische Chronik In: SRP V 271-288.