Századok – 2016
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gyöngyössy Márton: Főúri pénzverési jogosultak a 15. századi Magyarországon
FŐÚRI PÉNZVERÉS! JOGOSULTAK A 15. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 365 Két, az 1440-es évek elejéről származó éremlelet összetételének elemzése alapján egyértelműen kimutatható, hogy a magyar pénzforgalomban Veszprém, Gyulafehérvár, Alsólendva és Pécs verdéi már országos léptékben is érzékelhető pénzkibocsátási mennyiséget értek el. Az 1441-ben elrejtett szerencsi lelet 181 darab I. Ulászló-denárjából 25 példány (14%) Veszprémben, az 1442- ben elrejtett csataji lelet 213 darab I. Ulászló-denárjából pedig 32 példány Veszprémben (15%), 22 Gyulafehérvárott (10,3%), 16 Alsólendván (7,5%), valamint 12 pénzérme Pécsett készült (5,2%).93 Érdekes lenne annak vizsgálata, hogy Giskra pénzverdéi milyen mennyiségben bocsátottak ki pénzeket, továbbá, hogy ez hogyan viszonyult az ország többi pénzverőházának emissziós értékéhez; a kérdés vizsgálata azonban túlfeszítené a jelen tanulmány kereteit. Annyit megállapíthatunk, hogy Giskra verdéiben jelentős mennyiségű ezüstpénz készült V László nevére, míg az aranyforintok tekintetében teljes a bizonytalanság, holott az alsó-magyarországi bányavidéken komoly aranybányászat volt. Kérdéses, hogy ez az arany hova került.94 Az alsólendvai Bánfiakon kívül a többi nyugat-magyarországi pénzverési jogosult esetében nincs adat verdéjük kibocsátási mennyiségére. Ez talán azzal is összefügghet, hogy könnyebben szerezhették be a pénzveréshez igényelt nyersanyagokat. A Szentgyörgyi és Bazini grófok például már a 14. században bányaművelési joggal rendelkeztek: a Bazinhoz közeli Sumhegyen arany-, ezüst- és más fémbányákat nyithattak és művelhettek. A 16. században I. Ferdinándtól újból bányaművelési jogot kaptak, minden birtokukra. Számukra tehát nem jelentett gondot a pénzveréshez szükséges nyersanyag beszerzése.95 Ellerbach Bertold pénzverdéje a szlavóniai Verőce várában működött. Szlavóniában ekkor még egy kisebb verde működtetéséhez szükséges mennyiségű ezüsthöz hozzá lehetett jutni, részben helyi bányákból, részben talán a Magyarországgal határos balkáni területekről.96 Grafenecker Ulrik viszont bánya hiányában arra kényszerült, hogy kényszerbeváltással tegyen szert a szükséges nyersanyagra. Ezért 1460 elején arra szólította fel a soproni tanácsot, hogy az új pénzt hirdessék ki, illetve előírta, hogy a régi pénzt és az ezüstöt csak a soproni pénzverőházban lehet beváltani.97 93 Pohl, A.: Die Grenzlandprägung i. m. 56-57. A szerencsi lelet: uo. 167. (IX.a), Uő: I. Ulászló király i. m. 51. A csataji lelet: Uő: Die Grenzlandprägung i. m. 167. (Di.b.). A csataji lelet összetétele alapján még a kévéi verde is termékenynek tűnik hét pénzérmével (3,3%). 94 Huszár L.: Giskra pénzverése i. m. 54-58., Draskóczy I.: Kamarai jövedelem i. m. 153-154., 159-160. Giskra működéséhez V László egyetlen aranyforintját tudjuk társítani, a CNH II. 176. típust (UG Hl). Ezzel az aranyforint-verettel azonban több gond is van. Jellemzői eltérnek a magyar aranyforintokéitól, leginkább próbaveret lehet: Ács István: Gondolatok V. László király (1440/1453-1457) CNH. II. 176. sz. „aranyforint’’-járói. Az Érem (2010: 1. sz.) 13-15. 95 Wenzel G.: Magyarország bányászatának i. m. 71-72., Házi Jenő: Pozsony vármegye középkori földrajza. (Csallóközi Kiskönyvtár) Pozsony, [2000.] 72. 1339-ben Bazin környékén aranyat és ezüstöt sejthettek, ezért I. Károly jelentést kért erről a pozsonyi és a nagyszombati bírótól: uo. 55., 72. 96 Wenzel G.: Magyarország bányászatának i. m. 136-141., Pohl A.: A délvidéki i. m. 6-7. 97 Grafenecker Ulrik soproni ispán Sopron városához írt levele az új pénz kihirdetése és a régi pénz, valamint az ezüst beváltása tárgyában (Komeuburg, 1460. január 27.): Házi J.: Sopron ... 1/5. i. m. 2., Huszár L.: A soproni pénzverés i. m. 38., Pohl, A.: Die Grenzlandprägung i. m. 120., Huszár
