Századok – 2016
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gyöngyössy Márton: Főúri pénzverési jogosultak a 15. századi Magyarországon
FŐÚRI PÉNZVERÉSI JOGOSULTAK A 15. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 363 telt viszont mindenképpen érdemes közelebbről megvizsgálni. A két pénzverde jövedelme ugyanis bizonyosan nem érhette el a megadott összeget; jó, ha annak legfeljebb tizedével számolhatott a verdék üzemeltetője. A tárgyalások során Zsigmond képviselői vagy tudatosan tévesztették meg a Lovagrendet, vagy félreértés történt. A kibocsátás mennyisége — különös tekintettel az aprópénzverésre — talán értékében elérhette a százötvenezer forintot, de ez is nagyon bizonytalannak tűnik.83 Tegyük hozzá, alig két évtizeddel később, az Eizingerjegyzék Nagyszeben verdéjének éves bérleti díját kétezer aranyforintban adta meg.84 85 A tervezetben szereplő ezerötszáz márkányi (368 kilogramm) ezüstről feltételezhetjük, hogy ez Erdély (vagy annak a lovagrend érdekeltségébe került része) ezüstbányáinak éves termelési hozama lehet.86 A pénzveréshez az ezüst mellett rézre is szükség volt; mivel a korabeli aprópénzek inkább rézpénznek tekinthetőek, akár az említett ezüstmennyiség két-háromszorosára is. Nem véletlen, hogy Zsigmond másik erdélyi pénzverési jogosultja, Vlad Dracul pénzverdéjébe a rezet beszolgáltatás révén szerezte be. Ezt a vajda egyik Brassónak írt levelében olvashatjuk: Brassóba küldi szolgáit, hogy beszedjék az ezzel foglalkozó kereskedőktől a rezet. A levél szigorú hangvétele rézhiányról árulkodik: akinél a megadott határnap után is rezet találnak, annak fejét veszik.86 Alsólendva esetében a pénzveréshez szükséges ezüstöt — bányák hiányában — nehezebb volt beszerezni. 1446-ban arról értesülünk, hogy alsólendvai Bánfi István arra kötelezi magát, hogy a Gersei Pető Pétertől és Lászlótól kölcsönkért száz márka (mintegy 24,5 kilogramm) finom ezüstöt megfizeti. Adatunk arra utal, hogy Bánfi így szerezte be pénzverdéje számára a nyersanyagot.87 III. Frigyes már idézett utasítása szerint Bánfi Pál a gráci Eckenberger Boldizsárnak ezer fontnyi (rossz) pfenniget adott át, amelynek ellenértéke négyszáz forint. A forint-pfennig árfolyam alapján nyilvánvaló, hogy schinderlingekről van szó, mégpedig az 1459. év második felében alkalmazott árfolya83 Redwitz Miklós 1432 elején arról tájékoztatta a Német Lovagrend nagymesterét, hogy az erdélyi/nagyszebeni pénzverés („dy munczhe in Sebinburgen”) nem hozott neki semmi jövedelmet (Szörényvár, 1432. március 7.): Zimmermann, Franz - Werner, Carl - Gündisch, Gustav, Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. IV Hermannstadt, 1937. (a továbbiakban: Urkundenbuch IV) 456., Huszár L.: A középkori magyar pénztörténet II. i. m. 42. 84 Draskóczy /.: Kamarai jövedelem i. m. 164. (62. jegyzet). Eizinger nem túl jelentős bérleti összege magyarázatra szorul. V László uralmának kezdetén a nagyszebeni pénzverés struktúrája megváltozott: ezekben az években ezüstpénzeket egyáltalán nem, csak aranyforintokat vertek, természetesen Hunyadi János hasznára: Pohl A.: V László pénzverése i. m. 52. 85 Könnyen lehet, hogy csak Erdély egy részének ezüsttermelését fedi le az ezerötszáz márka ezüst, mert a 16. század elejéig a radnai bányavidék ezüstjét Besztercén finomították: Gyöngyössy M.: Pénzgazdálkodás i. m. 201-202. 86 Huszár L.: A segesvári pénzverő i. m. 30., Huszár L.: A középkori magyar pénztörténet II. i. m. 43. 87 Pohl A.: Az alsólendvai Bánfi-család i. m. 72., Uő: Die Grenzlandprägung i. m. 65. A Gersei Pető-család, úgy tűnik, bányászattal is foglalkozott, legalábbis 1525-ben II. Lajostól Gersei Pető Tamás szlavóniai birtokaira bányászati jogot nyert: Wenzel G.: Magyarország bányászatának i. m. 137. Bár Alsólendva vonatkozásában középkori bányászati tevékenység nem ismert, ellenben az Vas megyében, Rohonc környékén mégis folyhatott, mivel Garai Miklós 1404-ben ilyen értelmű jogot is nyert Zsigmond királytól: uo. i. m. 72.
