Századok – 2016
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gyöngyössy Márton: Főúri pénzverési jogosultak a 15. századi Magyarországon
FŐÚRI PÉNZVERÉS! JOGOSULTAK A 15. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 361 Nagyváradról 1444-es adatunk van egy pénzverőről, akit Hofnehgel-nek hívtak, a forrás szerint denárveréssel foglalkozott.73 Az 1461-es soproni adójegyzék három pénzverő nevét (Gáspár münzmaister, Philipp münzmeister, Jannko münzer) szerepelteti, akik városi alkalmazásban álltak. Grafenecker szemmel láthatóan együttműködött Sopron városával pénzei verésében.74 A nyugat-magyarországi nagyúr számára Mathes éremvéső készített poncokat, amelyeket végül a bécsújhelyi polgármesternek kellett megsemmisítenie 1472-ben. A forrás alapján valószínűsíthetjük, hogy Grafenecker érméi a bécsújhelyi verde vereteit másolhatták, ha ottani vésnökkel készíttette a verőtöveket.75 Amint már említettük, az 1460-as években Baumkicher András ispán rossz bécsi pfennigeket veretett Pozsonyban, pénzverőmestere, Lobogós János vezetésével (1465), Reigker György várnagy felügyelete alatt.76 Reigker György, V László bizalmai embereként, 1453-ban pozsonyi várnagy és alispán lett. Bár 1457-ben is alispánként említik, ez tévedés lehet, mivel 1454-ben Kapler János, 1455-1457 között Baumkircher András volt az utóda. Utóbbi viszont 1458-tól pozsonyi ispán lett, Reigker így ismét várnagy lehetett. Az 1465-ben említett pénzverési tevékenységben való részvétele során tanulmányozhatta ezen „vállalkozás” titkait, és ismerhette fel a benne rejlő lehetőségeket. Várát, a Wolfstal melletti Pottenburgot (Hainburg), III. Frigyes császár 1469-ben Burkhard Kienbergernek adta át, aki azonban csak ostrommal tudta azt elfoglalni, 1473-ban. Különös módon, az ostrom után hamis arany- és ezüstpénzek kerültek elő. Mindezt kiegészíti az 1964-es régészeti feltárások eredménye is: a torony alatt rossz ezüstötvözetű és rézből készült fémdarabokat, lapkákat, valamint egy korabeli bécsi pfennig rézveretét találták. Nyilvánvaló, hogy Reigker Pozsonyban beletanult a „mesterségbe”, tudását pedig a későbbiekben saját „sasfészkében” kamatoztatta.77 Jövedelmezőség, kibocsátás A Lazarevics István szerb despotának adományozott birtokok közül Nagybánya és közvetlen környéke volt a legjelentősebb, hiszen a nemesfém-bányászat és a pénzverés busás jövedelmet jelentett. Ennek mértékét még csak becsülni sem tudjuk, ám az mindenképpen árulkodó, hogy 1433-ban, egy elszámolási vita kapcsán az derült ki, hogy az egyik kamaraispán tízezer forintnyi készpénzről, aranyról és ezüstről „felejtett el” beszámolni. Bár Nagybánya nagy 73 Sebestyén majtényi plébános szerint Báthori Tamás végrendeletében szerepelt Hofnehgel, aki jelenleg a dénárok verője („cussor denariorum”), és Nagyváradon tartózkodik (Nagymajtény, 1444. november 19.): Pohl A: I. Ulászló király i. m. 55. (23. jegyzet). 74 Huszár L.: A soproni pénzverés i. m. 38., Holl Imre: Középkori városi élet - városi építészet. Archaeologiai Értesítő 116. (1989) 69. 75 III. Frigyesnek a bécsújhelyi polgármesterhez küldött rendelete számol be a poncokról, amelyeket „Mathes eisenschneider dem Grafenegker gemacht” (1472. július 9.): Huszár L.: A soproni pénzverés i. m. 39., Pohl, A.: Die Grenzlandprägung i. m. 122. 76 Johannes Lobogos dictus, tricesimarius et monetarius loci euisdem: uo. 131. 77 Ortvay T.: Pozsony város története. III. i. m. 183., 190-191., Luschin, A.: Wiens Münzwesen i. m. 62-63., Koch, B.: Falschmünzer i. m. 11-13., Pohl, A.: Die Grenzlandprägung i. m. 109., 141-142., Petrovics I.: Dél-dunántúli és dél-alföldi városok i. m. 142-143.
