Századok – 2016
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gyöngyössy Márton: Főúri pénzverési jogosultak a 15. századi Magyarországon
Újlaki Miklós kévéi kamaraispánja, Gasparo de Colle 1443-ban jelenik meg először forrásainkban, ekkor Újlaki székesfehérvári sókamarása volt. Egy Mályusz Elemér által 1444 körülire keltezett oklevélből megtudjuk, hogy Újlak kapitánya, Keve ispánja és ura pénzverő ispánja volt. Vármegyei teendői miatt másokat kellett Erdélybe küldenie a sóügyek intézésére. A Manini családból származó Angelo és Ferenc segítették munkáját.66 Újlaki 1445-ben viszont a szebeni pénzverés megszervezésére egy másik olaszt, Pepo Italicus-t küldte.67 Miközben, amint fentebb láttuk, olasz kamarása, Antal vezette pénzverdéjét, amikor Vlad Dracul a pénzveréshez szükséges réz beszolgáltatására szólítja föl a brassóiakat, megnevezi további alkalmazottait is: Joná§-t, Stanislavot és Nane§-t, akik neveik alapján havasalföldi szolgái lehettek.68 A Bánfíak pénzverő alkalmazottairól ugyan nincs adatunk, de úgy tűnik, hogy a nemesfémekkel való foglalatosság Alsólendván nem volt újkeletű, mert már 1389-ből akad adat ott élő aranyművesről.69 Pálóci László feltételezett pénzverése esetében pedig gyaníthatjuk, hogy az ungvári pénzverőházban Homonnai Druget István és Őri Dacsó Péter a pénzverésben is valamilyen szerepet játszhattak.70 Veszprémben a pénzverési jogosultság gyakorlásába csatlakozott Györgyi Bodó Gergely is, aki Újlaki familiárisa és Hunyadi János bizalmi embere volt, 1444-1446 között erdélyi alvajdaként, majd 1447-ben tolnai alispánként működött, végül 1451-1455 között budai várnagyként folytatta pályafutását. Gergely később — Mátyás uralmának kezdetén — tárnokmester lett.71 Különös, hogy miután Gergely testvére, Miklós a veszprémi püspökség koadjutora lett, szintén részesült a pénzverési jövedelemből. Nyilvánvaló, hogy a Hunyadi-Újlaki szövetség így akarta szemmel tartani a pénzeket verető veszprémi püspököt, akiben egyébként nem nagyon bíztak.72 360 GYÖNGYÖSSY MÁRTON 66 Huszár L.: Kamaragrófok ... I. kiegészítés, i. m. 56., Soós F: A középkori Magyarország pénzügyigazgatási tisztségviselői i. m. 100. (Soós Ferencnél tévesen erdélyi kamaraispánként szerepel), Pohl A.: I. Ulászló király i. m. 54., Draskóczy L: Olaszok i. m. 128-131. 1440 körül a vízaknai sókamara élén egy bizonyos ifjabb Gáspár állt, aki vélhetőleg azonos Gasparo-val: uo. 134. (32. jegyzet). 67 Pohl A.: Újlaki Miklós i. m. 74. Pepo vélhetőleg azonos a Manini-család egyik tagjával, Papevei: Papé Manini 1427-től dési, majd 1436-tól szalárdi sókamarás is volt. Testvérei, Angelo és Ferenc 1444 táján Újlaki Miklós familiárisának, Gasparo de Colle-nak a szolgálatába álltak: Draskóczy I.: Olaszok i. m. 130-131. Feltételezhetően Papé sem tett másként, így érthető, ha az Újlaki által Szebenbe küldött Pepo Italicus-t vele azonosítja Soós Ferenc pénzügyigazgatási archontológiájában: Soós F: A középkori Magyarország pénzügyigazgatási tisztségviselői i. m. 104. 68 Huszár L.: A segesvári pénzverő i. m. 30. 69 „item aurifaber integer” él ott, egész telken: Horváth Tibor Antal: Ismeretlen levéltári adatok az ötvösök történetéhez főleg a XVI-XVII. században. Művészettörténeti Értesítő 2. (1953) 178. 70 Huszár L.: A középkori magyar pénztörténet II. i. m. 47. 71 Elekes L.: Hunyadi i. m. 311., Mályusz E.: A magyar rendi állam i. m. 111., Huszár L.: Pénzverés Veszprémben i. m. 199-200., Engel P: Magyarország világi archontológiája i. m. I. 15., 208., 288., 515., II. 38., Kubinyi A.: Mátyás király i. m. 48. Bodó Gergely pénzverési tevékenységéhez köthető a W-B, W-G verdejegyek használata. 72 Elekes L.: Hunyadi i. m. 275., 311., Huszár L.: Pénzverés Veszprémben i. m. 200., Engel P: Magyarország világi archontológiája i. m. I. 78., II. 38. Bodó Miklós pénzverésben játszott szerepét jelzi a W-n verdejegy.
