Századok – 2016
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gyöngyössy Márton: Főúri pénzverési jogosultak a 15. századi Magyarországon
FŐÚRI PÉNZVERÉS! JOGOSULTAK A 15. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 353 jogkövetkezmény ellenére ezt a törvényt csak Erdélyben hajtották végre, ott ugyanis Hunyadi János volt az úr, így Erdély területén ezt követően kizárólag a nagyszebeni pénzverdében vertek pénzt. Az ország más részeiben a korábbi pénzverési jogosultak zöme székhelyén — a verdejegyek tanúsága szerint — továbbra is veretett „királyi” pénzt.38 Pénzverő főkapitányok A várnai csatavesztés és I. Ulászló halála után az ország kormányzata — az 1445. áprilisára összehívott országgyűlés döntése értelmében — hét főkapitány kezébe került, akik az ekkor vert pénzek tanúsága szerint intézked(het)tek a pénzkibocsátásról is. A főkapitányok többsége nem veretett pénzt. A régiesen „kormányköz”-nek nevezett időszakban viszont helyreállt a pénzverés egysége, mivel az ország minden működő pénzverdéje egységes pénzérméket („interregnum dénár és obolus”: CNH II. 152., 153.) bocsátott ki.39 A hét későbbi főkapitány egyike, Újlaki Miklós erdélyi vajda már 1445 márciusában megkereste Szeben városát azzal, hogy kamaraispánjának, Pepo Italicus-nak engedjék meg a pénzverést. Az interregnum dénár Nagyszebenben I-h (Iacobus-Hermannstadt), az obolus H-H felett kereszt jeggyel jelent meg.40 Az Eszak-Magyarország jelentős részét uralma alatt tartó Giskra János, 1445-1446-ban maga is főkapitány, felhagyott a korábbi években, a gyermek V László nevében folytatott különutas pénzverésével, és interregnum dénárokat (K-R) és obolusokat (K-R K-I, K-R, C-G) bocsátott ki verdéiben (Körmöcbánya, Kassa). Hunyadi kormányzóvá választását követően Giskra újból V László nevében veretett pénzeket, ezzel a magyar pénzverés egysége ismét megszűnt. Giskra teljes felvidéki működési ideje alatt hatalmában tartott két királyi pénzverdét, ahol leszámítva rövid főkapitányi működését, az általa törvényesnek elismert király nevében vert pénzt (1440-1452). Ebben a tekintetben tehát több volt, mint a többi főúri pénzverési jogosult; témánk szempontjából viszont csak főkapitányi pénzverése érdekes.41 38 Pohl A.: I. Ulászló király i. m. 56. 39 Elekes L.: Hunyadi i. m. 266-267., Huszár L.: A budai pénzverés i. m. 87-88., Mályusz E.: A magyar rendi állam i. m. 85., Huszár Lajos: Giskra pénzverése. Numizmatikai Közlöny 62-63. (1963-1964) 56., Kubinyi András: A városok az országos politikában, különös tekintettel Sopronra. In: Sopron térben és időben. Sopron kapcsolatrendszerének változásai. Konferencia Sopron szabad királyi város 725 évéről. Szerk. Turbuly Éva. Sopron, 2002. 34—35. 40 Pohl A.: Újlaki Miklós i. m. 74. Újlaki Miklós pénzverési rendelkezése Nagyszeben városához (Várpalota, 1445. március 10.): uo. 74., Huszár L.: A középkori magyar pénztörténet II. i. m. 46. Pohl Artúr a levél kelte alapján arra következtetett, hogy az interregnum dénár (és obolus) kibocsátásáról nem az április végére összehívott országgyűlés alkalmával, hanem már a február 8-án Székesfehérváron megtartott országtanácson határoztak: Pohl A.: Újlaki Miklós i. m. 74. Az országtanács résztvevői Szécsi Dénes esztergomi érsek, Gatalóci Mátyás veszprémi püspök, Hédervári Lőrinc nádor, Újlaki Miklós és Hunyadi János erdélyi vajdák voltak: Elekes L.: Hunyadi i. m. 265-266., Mályusz E.: A magyar rendi állam i. m. 84. 41 Elekes L.: Hunyadi i. m. 322., 331., Huszár L.: Giskra pénzverése i. m. 56. A Giskra pénzein látható mesteijegyeket Huszár Lajos föloldotta: a „P” Polner Orbán, az „I” Jung Péter, a „G” Grenitzer Ágoston jegye. Az „R” azonosítását Huszár kérdésesnek tartotta, Pohl Artúr kollektív jegyként értelmezte: Mzz. 173-6, 174-7. Giskra működéséhez: Elekes L.: Hunyadi i. m. 322-323.,
