Századok – 2016
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gyöngyössy Márton: Főúri pénzverési jogosultak a 15. századi Magyarországon
346 GYÖNGYÖSSY MÁRTON bánt, ám kamaraispánként soha többé. A praeceptor vereteit tehát 1430-1431-re keltezhetjük, kamaraispáni működése nem lehetett hosszabb két évnél.16 Zsigmond király az általa támogatott havasalföldi trónkövetelő, Vlad Dracul számára pénzverési jogosultságot adott, azaz engedélyezte, hogy pénzverdét állítson fel Erdélyben, és magyar királyi pénzeket veressen. Lehetséges, hogy Vlad először Brassóban szerette volna verdéjét berendezni, később mégis Segesvárt választotta, ahol kamaraispánja, Antal, dénárokat (CNH II. 124A: S-n, S-R) és quartingók&t (CNH II. 129.: S-A, S-D, S-I, S-L, S-R S-R) készíttetett. Ugyanakkor nem világos a segesvári pénzverés kezdete, mivel ismeretes olyan, egyértelműen segesvári verdejegyű (S-L) ducat (CNH II. 128.), amelyet 1427 és 1430 közé keltezhetünk (Mzz. 123-12): Vlad vagy korábban kapta a pénzverési jogosultságot, vagy pedig egy már működő városi verdét vett át. Az 1433 előtti kezdetre utal az is, hogy 1432-ben a brassóiaknak írt levelében már kamaraispánját is megnevezi, illetve megtiltotta a régi ducatokkal való kereskedést. Vlad Dracul 1437-ben elnyerte végül az áhított havasalföldi vajdai méltóságot, vélhetőleg ez segesvári pénzverésének a végét is jelenti, bár 1441-es okleveléből már brassói pénzveréséről értesülünk: úgy tűnik, pénzverési engedélyét I. Ulászló megújította.17 1441-ben vert pénzeken ismeretesek segesvári verdejegyek (S-L, S-B: Mzz. 135-22, 140-5) is, ami arra utal, hogy a verde (ismét) működött, de az 1442-es török betörés idején az itteni pénzverés is szünetelt, mivel erre az évre keltezhető segesvári veret nem ismert. Érthető, hogy ezt követően Hunyadi János, aki erdélyi vajdaként felhatalmazást kapott az országrész katonai védelmének biztosítására és gazdasági megszervezésére, 1443-ban a segesvári pénzverés újra megindításáról rendelkezett, ez azonban csak epizódszerű volt.18 A gyakorlat Zsigmond után is tovább élt, ugyanis magyar bárók is kaptak pénzverésre királyi felhatalmazást. Alsólendvai Bánfí Pál 1441-ben nyert el I. Ulászló királytól engedélyt arra, hogy birtokai hathatósabb védelme érdekében Alsólendván vagy Bolondóc várában bécsi dénárokat veressen. Vélhetőleg később kiegészítő engedélyt kaphatott, mert Alsólendván királyi dénárokat bocsátottak ki. Az itt készült dénárok verdejegyei (A-R A-S, A-I, A-G, A-E) a Bánficsalád egyes családtagjaihoz köthetőek. A Bánfiak pénzverési tevékenységük 16 Gyöngyössy M.: A Német Lovagrend i. m. 236. 17 Huszár L.: A segesvári pénzverő i. m. 28-30., Pofii A.: I. Ulászló király i. m. 55. Vlad Dracul kéri Brassó városát, hogy legyenek segítségére a pénzverő berendezésében, amelyre engedélyt kapott a császártól (1433. május 31. után): Huszár L.: A segesvári pénzverő i. m. 29., Uő: A középkori magyar pénztörténet II. i. m. 43. Vlad Dracul levelében — amelyben már említi kamaraispánja, Antal nevét is — közli a brassóiakkal, hogy megbünteti azokat, akik a régi (tucatokat használják (1432. június 24. után): Uő: A segesvári pénzverő i. m. 29., Uő: A középkori magyar pénztörténet II. i. m. 42. Vlad Dracul a brassóiaknak írt levelében ír arról, hogy engedélyt kapott a királytól Brassóban királyi pénz veretésére (1441. október 16.): Uő: A budai pénzverés története a középkorban. (Budapest Várostörténeti Monográfiái XX.) Bp. 1958. 85. (244. jegyzet). Az engedély alapján vert pénz a CNH II. 146A típus C-P verdejegyű változata (Mzz. 143-11) lehet: uo. 85., Pohl A.: I. Ulászló király i. m. 55. 18 Elekes L.: Hunyadi i. m. 188., Pohl A.: I. Ulászló király i. m. 51., 55-56., Ujszászi Róbert: Hunyadi János CNH II. 156-os dénárjának köriratváltozatai. Az Érem 65. (2010: 1. sz.) 8. Hunyadi János 1443-ban arról értesítette Brassó városát, hogy Segesvárott pénzverdét állított fel, ahová pénzverőket és szerszámokat kér (Hunyad, 1443. június 6.): Huszár L.: A középkori magyar pénztörténet II. i. m. 45. A brassóiaktól átvett szerszámokról Firenzei Kristóf erdélyi kamaraispán készített leltárt (1443. szeptember 29.): Uő: uo. 45.
