Századok – 2016

2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gyöngyössy Márton: Főúri pénzverési jogosultak a 15. századi Magyarországon

FŐÚRI PÉNZVERÉS! JOGOSULTAK A 15. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 347

utolsó szakaszában III. Frigyes császár silány minőségű pénzeit verették.19 1441-ben Lévai Cseh László is engedélyt kapott I. Ulászlótól budai mintájú ezüstpénzek verésére. A kis verde a kibocsátott veretek tanúsága szerint feltehetően három éven keresztül működött. A Léván vert rossz minőségű ezüstpénzek (CNH II. 146A, 162.) verdejegye: L-C (Mzz. 143-18, 184-3).20

I. Ulászló a déli területek védelmének biztosítása érdekében Hunyadi Jánost és Újlaki Miklóst erdélyi vajdákká nevezte ki, akiknek teljhatalma nemcsak a katonai feladatok ellátására, hanem Erdély és a déli területek gazdasági megszervezésére is kiterjedt.21 Az 1442 elején, Pozsony ostromakor elrejtett csataji leletben igen sok ismeretlen verdejegyű CNH II. 149. dénár került elő. Ezek közül hét darabon az addig ismeretlen G-betűs verdejegy látható: G-B (Mzz. 135-6, 6 darab), G-R (Mzz. 135-7, 1 darab). Pohl Artúr szerint ezek Újlaki Miklós pénzverési tevékenységét jelzik, és Keve várában verhették őket. Újlaki kamaraispánját is ismerjük Gasparo de Colle újlaki kapitány és kévéi ispán személyében. Pohl Artúr feltételezte, hogy 1441-1444 között a kévéi várban többféle G-betűs verdejegyű dénárt vertek.22

19 Mályusz E.: A magyar rendi állam i. m. 56-57., Pohl Artur: Az alsólendvai Bánfi-család pénzverése a 15. században. Numizmatikai Közlöny 70-71. (1971-1972) 71-73, Uő: Die Grenzlandprägung i. m. 63-66., Uő: I. Ulászló király i. m. 54.1. Ulászló engedélyezi alsólendvai Bánfi Pálnak bécsi dénárok verését (Buda, 1441. június 28.): Uő: Az alsólendvai Bánfi-család i. m. 73., Uő: Die Grenzlandprägung i. m. 167-168., Huszár L.: A középkori magyar pénztörténet II. i. m. 44. A Bánfiak az 1440-es években ténylegesen elláttak határvédelmi feladatokat. 1447-ben Bánfi István — Hunyadi János kormányzó felkérése alapján — Szombathely várából irányította a dunántúli védekezést: Elekes L.: Hunyadi i. m. 344. Bánfi István országnagy (1448) volt: Engel Pál: Magyarország világi archontológiája. 1301-1457.1—II. (História Könyvtár, Kronológiák, adattárak. 5.) Bp. 1996.1. 514., II. 21. Bánfi Pál országnagy (1440-1452), lovászmester (1453-1456), zalai ispán (1453), ajtónállómester (1456-1458) volt: uo. I, 42., 51., 238., 514., II, 21-22. A mesteijegyek kapcsán az alábbi családtagok jöhetnek számításba (zárójelben okleveles említéseik, valamint a vélelmezett mesterjegy): Bánfi Pál (1416-1471: P), Bánfi István (1411-1448: S), Bánfi György (1416-1419: G), Blagaji János, Bánfi Dorottya férje (tl442:1), Kompolti Erzsébet, Bánfi István második felesége (1452-1458: E): Uő: Magyar középkori adattár. Magyarország világi archontológiája 1301-1457. Középkori magyar genealógia. Arcanum digitéka. PC CD-ROM. Bp. 2001. (Hahót nem 3-5. alsólendvai Bánfi-család)

20 Lévai Cseh László pénzverése: Mályusz E.: A magyar rendi állam i. m. 56., Huszár L.: A budai pénzverés i. m. 84-85. I. Ulászló pénzverési engedélye Lévai Cseh László számára (1441. december 28.): uo. 84. (240. jegyzet). Lévai Cseh László valóban jeleskedett a határvédelemben. 1447-ben például pereit azért halasztják, mert Hunyadi János kormányzó megbízásából az ország felső részein hadakozik a betörő németek ellen: Elekes L.: Hunyadi i. m. 344.

21 Uo. 225., Mályusz E.: A magyar rendi állam i. m. 55., Pohl A.: I. Ulászló király i. m. 51. Újlaki Miklós ekkortájt macsói bán, bácsi, baranyai, bodrogi, szerémi, tolnai, valkói ispán (1438-1458), fejéri ispán (1441-1443), erdélyi vajda, nándorfehérvári kapitány (1441-1458), székely, temesi, aradi ispán (1441-1446), Szörényi bán, kévéi, krassói, torontáli ispán (1444-1446): Engel P: Magyarország világi archontológiája i. m. I. 15., 30., 34., 98., 101., 117., 123., 125., 128., 140., 154., 177., 194., 205.,

208., 210., 222., 231., 240., II. 250.

22 A csataji lelet Kévén vert denárairól: Pohl A.: I. Ulászló király i. m. 54. Pohl verdejegyekről írott munkájában további „G” betűs verdejegyű vereteket is ide sorolt: G-A (Mzz. 143-13), G-S (Mzz. 143-14), G-I (Mzz. 145-28), G-n (Mzz. 143-12, 147-7, 148-2) és G-W (Mzz. 147-6). Gasparo de Colle: „secundo die...Caspar de Kaliis, capitaneus de Vylak, Kouiensisque comes necnon cusionis monetarum per magnificum Nicolaum Wayuodam Transilvanie etc. comes, non sine rationabili causa in Vylak predicta constitutus...” (Huszár Lajos: Kamaragrófok a középkorban. I. kiegészítés. Numizmatikai Közlöny 64-65. (1965-1966) 56.)