Századok – 2016
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gyöngyössy Márton: Főúri pénzverési jogosultak a 15. századi Magyarországon
FŐÚRI PÉNZVERÉS! JOGOSULTAK A 15. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 345 jegye ismeretes, mindkettő föloldható Redwitz jegyeként. A két jegy valószínűleg két különböző emissziót: két év pénzverését jelöli.11 1402 után Zsigmond második típusú aranyforintját verték országszerte, amelynek előlapi címerében már nem a brandenburgi sas, hanem a cseh oroszlán szerepel (CNH II. 119A).12 Az 1427 után kibocsátott nagyszebeni aranyforintok verdejegyei közül kettő is Redwitz jegye lehet. Az egyik a quartingról ismert jegy, a másik viszont egyértelmű utalás a német lovagrend címerére: egy címerpajzsot kereszt négyei. Redwitz kamaraispánsága előtt — a verdejegyek szerint — a város bérelhette az ekkor beinduló nagyszebeni (erdélyi) kamarát: a vereteken ugyanis a város címere szerepel. Ezt a címeres tradíciót folytatta a praeceptor is aranyforint-veretein a lovagrend címerével, míg ezüstvereteire a későközépkori magyar verdejegy-mesterjegy rendszernek (az éremkép heraldikai jobb oldalára általában a kamara, illetve verdehely kezdőbetűje, a bal oldalára pedig a kamaraispán nevének kezdőbetűje vagy címere került) megfelelően keresztneve kezdőbetűjét az „n” betűt verette. Valószínűleg a következő évben — nyilván az előző év veretéitől megkülönböztetésül — családneve kezdőbetűjét („R”) alkalmazta.13 A korábbi numizmatikai kutatás feltételezte, hogy a segesvári verdében is verettek volna a lovagok, illetve Redwitz Miklós pénzt, ám ez sem az írott források, sem a verdejegyek alapján nem igazolható: a segesvári pénzverde legkésőbb 1432-től (de feltehetően már korábban) Vlad Dracul érdekeltségi körébe tartozott.14 Hasonlóképpen nem sikerült igazolni a Német Lovagrend, illetve Redwitz Miklós Szörényi bán esetleges pénzverését a Szörényi Bánságban; a példaként felhozott érmék ugyanis egyértelműen román véreteknek tűnnek.15 1432 elején a törökök végigpusztították a lovagrend területét, a lovagok jelentős része elesett a harcokban. Ez gyakorlatilag a német lovagrend itteni szerepének végét jelentette, ugyan Redwitzet még többször említik mint Szörényi 11 Gyöngyössy M.: A Német Lovagrend i. m. 235., 237. A két verdejegy (h-n, h-R): Mzz. 124-28, 124—29. Gerhardt Hochstrasser véleményével (Hochstrasser; G.: Der Ordenspraeceptor Nicolaus von Redewitz i. m. 129.) szemben az „R” jegyet Redwitz jegyének tartjuk, mivel az ilyen jegyű veretek nagyjából kamaraispáni működésének idejére esnek. A családnév kezdőbetűjének szerepeltetése nem idegen a korabeli rendszertől; ne felejtsük el, hogy a kamaraispán alatti különböző emissziókat is meg kellett különböztetni egymástól! Erre az egyik megoldást a jegy megváltoztatása jelenthette. Az, hogy más verdében is használtak ekkor „R” mesterjegyet, egyáltalán nem fogadható el érvnek, hiszen más kortárs kamaraispán neve is kezdődhetett „R” betűvel (például Reichel Péter Kassán, C-R: Mzz. 124—25). A szükséges megkülönböztetésre ekkor viszont elég volt a verdét megjelenítő első betű: uo. 130-131. 12 Pohl A.: Zsigmond király i. m. 44-A5. 13 Gyöngyössy M.: A Német Lovagrend i. m. 235. A két verdejegy: UG D2-21, D2-22. 14 Pohl Artúr szerint a segesvári verdében is vertek Redwitz jegyeivel pénzt (Pohl, A.: Die Münzkammer Siebenbürgens i. m. 35., III. táblázat, ezt a nézetet képviseli Rádóczy Gyula is: Rádóczy Gyula: Az erdélyi pénzverés kezdetei a középkorban. Az Érem 43. (1987: 2. sz.) 10., táblázat), ezt részletesen cáfolja: Hochstrasser, G.: Der Ordenspraeceptor Nicolaus von Redewitz i. m. 127., 129. Vlad Dracul segesvári pénzverése: Huszár L.: A segesvári pénzverő i. m. 28-33. 15 Az elmélet részletes kifejtése: Réthy László: Redwitz Miklós Szörényi bán érmei. Archaeologiai Értesítő 11. (1891) 193-198., Huszár L.: A segesvári pénzverő i. m. 31. (11. jegyzet), cáfolata: Hochstrasser, G.: Der Ordenspraeceptor Nicolaus von Redewitz i. m. 133-134.
