Századok – 2016
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gyöngyössy Márton: Főúri pénzverési jogosultak a 15. századi Magyarországon
FŐÚRI PÉNZVERÉS! JOGOSULTAK A 15. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 343 A nagybányai aranypénzverés Zsigmond uralkodásának vége felé vált igazán jelentőssé. A 15. század első felében a verde a már említett szerb fejedelem, majd utóda, Brankovics György kezében volt, ám az írott források alig említik az itteni pénzverést. Csak 1433-ban tűnik fel az első név szerint ismert nagybányai kamaraispán, Wasserpauch Miklós, aki társát, Kammermeister Jánost perelte be Buda városánál, mert az eltagadta a számadáskor a kamara készleteinek (több mint tízezer forintnyi készpénz, arany és ezüst) meglétét. I. Ulászló (1440-1444) trónra lépése után a despota eleinte kivárt, nem akart állást foglalni, aztán mégis elfogadta Ulászlót törvényes királynak. Hunyadi János végül 1444-ben elvette a nagybányai kamarát a szerb fejedelemtől, mivel az ország pénzzel való ellátásához szükség volt az itteni pénzverésre. Brankovics György politikája pedig továbbra is kiszámíthatatlan volt, ezért az ország második legjelentősebb pénzverdéjét biztos kezekbe kellett helyezni.5 Az erősödő török fenyegetés miatt Luxemburgi Zsigmond 1429-ben a Szörénységet a Német Lovagrendnek adományozta azzal, hogy a rend szervezze meg az ország déli határainak védelmét. Redwitz Miklós (Nikolaus von Redewitz) rendi praeceptor vezetésével hét (más források szerint tizenegy) lovag érkezett Magyarországra egy csapat szolgáló testvérrel együtt. Feladataik ellátása hatalmas összeget igényelt évről-évre; a király jóvoltából erre tekintettel bevételeik közé számíthatták a nagyszebeni és a brassói pénzverde jövedelmét is.6 32.) Bp. 1999. 306. István szerb despota Szatmár és Németi polgáraihoz (Nándorfehérvár, 1417. október 28.): uo. 306. 5 Elekes Lajos: Hunyadi. Bp. 1952. 301-303., 309., Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában. Századok 91. (1957) 569., Pohl A.: Zsigmond király i. m. 51., Uő: Hunyadi János pénzverése. Numizmatikai Közlöny 68-69. (1969-1970) 49-51., Uő: I. Ulászló király pénzverése. Numizmatikád Közlöny 72-73. (1973-1974) 50-51., 56-57., loan Sabáu: Despre monetária din Baia Mare in secolele XV-XVII. Anuarul Marmatia 3. (1977) 56-57., Mályusz E.: Zsigmond király i. m. 172., Draskóczy István: Kamarai jövedelem és urbura a 15. század első felében. In: Gazdaságtörténet-könyvtártörténet. Emlékkönyv Berlász Jenő 90. születésnapjára. Szerk. Búza János. (Gazdaság- és társadalomtörténeti kötetek 1.) Bp. 2001. 159. Nagybánya város tanácsa (Nagybánya, 1433. február 20.) a Wasserpauch Miklós és Kammermeister Miklós közti elszámolási vitában: Budapest történetének okleveles emlékei. Harmadik kötet. (1382-1439). Összeállította Kumorovitz L. Bemát. 2. rész. (Monumenta Diplomatica Civitatis Budapest III.) Bp. 1987. 184-185. Buda város ítéletlevele az ügyben (Buda, 1433. április 2.): uo. 186-188. Egy 1437-es adatunk alapján Polner Orbán a királytól nagybányai kamaraispáni megbízatást kapott, ami azért különös, mert elvben még a despota volt jogosult erről rendelkezni: Draskóczy I.: Kamarai jövedelem i. m. 159. (44. jegyzet). 6 A magyar nyelvű numizmatikai irodalomban a preceptor következetesen Redwitz Miklósként szerepel, ezért a továbbiakban így fogjuk említeni. A neve viszont helyesen, németesen: Nikolaus von Redewitz. A német lovagrend 1429-1432 közötti magyarországi történetéhez: Gerhardt Hochstrasser: Der Ordenspraeceptor Nicolaus von Redewitz und die Münzprägung in Siebenbürgen und im Szeweriner Banat im 15. Jahrhundert. In: Beiträge zur Geschichte des Deutschen Ordens. Band 2. (Quellen und Studien zur Geschichte des Deutschen Ordens, Band 49.) Marburg, 1983. 124—125., Mályusz E.: Zsigmond király i. m. 117., László Pósán: Sigismund und der Deutsche Orden. In: Das Zeitalter König Sigmunds in Ungarn und im Deutschen Reich. Hrsg. Tillmann Schmidt - Péter Gunst. Debrecen, 2000. 80-81. A lovagrend magyarországi hadikiadásai meghaladták az évi háromszázezer forintot, ennek mintegy felét fedezhették (volna) a nagyszebeni és a brassói pénzverő jövedelméből: Pohl A./ Zsigmond király i. m. 55., Mályusz E.: Zsigmond király i. m. 117. Zsigmond idejéből brassói veretű pénzeket nem ismerünk, bár Pohl Artúr feltételezte, hogy II. Dán havasalföldi vajda (1420-1431) jogot kaphatott Brassóban pénzverésre: Pohl A.: Zsigmond király i. m. 55.
