Századok – 2016
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gyöngyössy Márton: Főúri pénzverési jogosultak a 15. századi Magyarországon
Frigyes német-római császár (1452-1493) (reménybeli magyar király) adta osztrák pfennigek és krajcárok kibocsátására: „királyságunkban, Magyarországon, azon pénzláb szerint, amely alapján most pénzt verünk, vagy majd verni fogunk”. A verdék tehát nem a birodalom, hanem Magyarország területén működtek, de birodalmi pénzt vertek. Ez a különlegesség, persze, nyilván magyarázható azzal a ténnyel, hogy Nyugat-Magyarországon ekkor is előszeretettel használták a szomszédos Ausztria fizetőeszközét.2 342 GYÖNGYÖSSY MÁRTON „Határvédők” A főúri pénzverési jogosultságok rendszerét Luxemburgi Zsigmond (1387- 1437) honosította meg Magyarországon. Három esetben adott ilyen pénzverési jogosultságot, illetőleg hozzáférést egy pénzverőkamara jövedelmeihez. Zsigmond esetében az adományozás oka minden esetben azonos: a török elleni védelem pénzügyi támogatása, elősegítése. Ezt a jogosulti kört, amelyet a későbbi uralkodók tovább bővítettek, immár a nyugati határon is, összefoglalóan határvédőknek nevezhetjük.3 1411-ben Zsigmond király Nagybányát (Asszonypatakát) más városokkal együtt Lazarevics István szerb despotának adományozta, a leleszi konventet pedig felszólította, hogy a despotát iktassa be az adományozott városok, valamint az arany- és ezüstbányák, továbbá a pénzverde birtokába. A 15. század elején tehát működő és jövedelmező pénzverde volt Nagybányán. Az adományozás célja a török elleni védekezés gazdasági elősegítése volt, egyúttal a szerb fejedelem birtokában álló Nándorfehérvárnak a déli védvonalhoz csatolása. A despota, aki magyarországi birtokainak köszönhetően beilleszkedett a magyar bárók közé, 1417-ben megparancsolta Nagybánya városának, hogy álljon tárnokmesterének, Remetei Istvánnak a rendelkezésére egy szatmári polgár javainak lefoglalásánál; Szatmár és Németi polgárait pedig tárnokmestere iránti engedelmességre szólította fel.4 2 Huszár Lajos: A XV századi soproni pénzverés kérdése. Numizmatikai Közlöny 54-55. (1955-1956) 36-37., Artur Pohl: Die Grenzlandprägung. Münzprägung in Österreich und Ungarn im fünfzehnten Jahrhundert. Graz, 1972. 110-111., Bernhard Koch: Corpus Nummorum Austriacorum. I. Wien, 1994. 333-334., Kubinyi András: A későközépkori magyar-nyugati kereskedelmi kapcsolatok kérdése. In: R. Várkonyi Ágnes Emlékkönyv születése 70. évfordulója ünnepére. Szerk. Tusor Péter. Bp. 1998. 116. „in vnserm künigkhreich Hüngern auf das geprekh koren vnd aufzal, als wir yetz munnssen oder kunfftiklich munnssen werden” Az idézet Vitovec János 1459. november 10-én kelt engedélyéből származik: Bernhard Koch: Das Prägerecht für Jan von Vitovec. Mitteilungen der Österreichischen Numismatischen Gesellschaft 18. (1973) 66. 3 Huszár L.: A segesvári pénzverő i. m. 30-31., Pohl Artúr: Zsigmond király pénzverése (1387- 1437). Numizmatikai Közlöny 66-67. (1967-1968) 55. 4 Pohl A.: Zsigmond király i. m. 51., 55., Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon 1387-1437. Bp. 1984. 116., 171-172. Zsigmond király István szerb despota birtokba iktatásáról (Buda, 1411. július 15.): Zsigmondkori Oklevéltár. III. (1411-1412). Mályusz Elemér kéziratát kiegészítette és szerkesztette Borsa Iván. (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai II. Forráskiadványok 22.) Bp. 1993. 219., Huszár Lajos: A középkori magyar pénztörténet okleveles forrásai. II. Numizmatikai Közlöny 74—75. (1975-1976) 39. István szerb despota Asszonypataka polgáraihoz (Nándorfehérvár, 1417. október 28.): Zsigmondkori Oklevéltár. VI. (1417-1418). Mályusz Elemér kéziratát kiegészítette és szerkesztette Borsa Iván. (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai II. Forráskiadványok
