Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Mikó Gábor: A "szent királyok törvényei". A kora Árpád-kori törvények fennmaradásának története
324 MIKÓ GÁBOR kora Árpád-kori joganyag (is) megtalálható volt. Csak sajnálhatjuk, hogy Kovachich érdeklődését éppen ezek a legrégebbi szövegek nem keltették fel. Ennek oka minden bizonnyal abban keresendő, hogy számára — aki a Corpus Juris megbízhatatlanságának szószólója volt — az egyes dekrétumok eredeti példányai bírtak hiteles erővel, vagy, ha ezek nem álltak rendelkezésére, akkor az egykorú másolatok. Az Árpád-kori anyagot viszont csak olyan 16. századi kéziratokból ismerte, amelyeket legjobb esetben is csak néhány évtizeddel azelőtt állítottak össze, hogy Mossóczy és Telegdy Törvénytára megjelent. Ennél fogva ezek szövegét nem tartotta elég megbízhatónak ahhoz, hogy rájuk támaszkodva a Corpus Juris vonatkozó szakaszát is kritika alá vegye.18 Miután Kovachich 1821-ben meghalt, eredményeiről a kutatás rövidesen elfeledkezett, vagy legalábbis azok jelentőségét nem ismerte fel. Igaz, ehhez nagyban hozzájárult az Admonti kódex felfedezése is, amelynek szövegét először Endlicher használta fel az istváni törvények kiadásához, több-kevesebb pontossággal.19 A Kovachich által feltárt 16. századi kéziratokat — amelyek jelentősége különösen nagy például az Intelmek, a László-féle törvények, vagy az Albericus-kompiláció esetében, amelyekből korai szövegváltozat nem ismert — a későbbiekben sem értékelték: sem a korai dekrétumok első teljes kiadását elkészítő Závodszky Levente, sem az Admonti kódex szövegét elsőként publikáló Bartoniek Emma, sem pedig az Intelmeket 1938-ban, az SRH-ban megjelentető Balogh József.20 A fiatalon elhunyt Jánosi Mónikáé az érdem, hogy részint Kovachich, részint saját kutatásai alapján a kora Árpád-kori törvényhozás emlékeit megőrző kéziratos tradíciót csaknem teljes egészében ismertté tette, a lappangó példányokra pedig felhívta a figyelmet.21 Emellett doktori disszertáci18 Iosephus Nicolaus Kovachich'. Lectiones variantes decretorum i. regni Hungáriáé. Pestini 1816. (Kovachich József Miklós ekkor tizenhat éves, így természetesen ennek is apja, Márton György volt a valódi szerzője) munkájából világosan kitűnik a forráskutató tudós munkamódszere: a Corpus Juris szövegét minden esetben eredeti okleveles példányok textusával állítja párhuzamba, egyetlen kivétel Mátyás 1478-as törvénye, ahol egykorú másolatra támaszkodik, 1. uo. 102-106. Az Aranybullánál (1351-es átiratok az összehasonlítás alapjai) korábbi törvényszövegeket a Corpus Juris-szal nem vetett össze. 19 Endlicher, S.: Gesetze i. m. 33-51., aki az admonti változat mellett a 15. századi Thuróczy-kódex, illetve az egykori, szintén 15. századi Budai János-féle kézirat olvasatait is közölte (az utóbbit Batthyány fentebb idézett kiadása alapján, 1. fentebb a 15. jegyzetet.). így mindhárom verzió korábbi volt a Kovachich által felfedezetteknél. — Az Admondi kódexről, történetéről és másolatairól 1. Mikó Gábor. Szent István király törvényeinek legrégibb kézirata. Az Admonti kódex. In: Arcana Tabularii. Tanulmányok Solymosi László tiszteletére. Szerk. Bárány Attila, Dreska Gábor, Szovák Kornél. Budapest-Debrecen 2014. 723-732 20 Závodszky L.: Törvények i. m. 129-130. az Admonti és Pray-kódexek mellett a Thuróczy- és Ilosvay-féle kéziratokat használta. Éppígy az új kiadás: DRMH I. 77. Bartoniek Emma'. Szent István törvényeinek XII. századi kézirata az Admonti kódexben. [Hasonmás kiadás]. Bp. 19882. 46-71. szintén a Thuróczy- és Ilosvay-kódexeket használta a legkorábbi verzió kontrolljaként. Libellus de institutione morum. (Praefatus est, textum recensuit, annotationibus instruxit Iosephus Balogh). In: Scriptores Rerum Hungaricarum. Ed. Emericus Szentpéteiy. II. Budapestini 1938. 613-627. hasonlóképp a Thuróczy- és Ilosvay-kódexekre támaszkodott. Az utóbbira felhívta már a figyelmet Szovák Kornél: Egy kódex két tanulsága. In: GENESZIA. Tanulmányok Bollók János emlékére. Szerk. Horváth László et al. Bp. 2004. 154. 21 Jánosi M.\ Kódexek i. m.; Uő: Gregoriánczi Pál kéziratos törvénygyűjteménye a XVI. század közepéről. Magyar Könyvszemle 104. (1988) 54-64.
