Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hoffmann István - Tóth Valéria: A nyelvi és etnikai rekonstrukció kérdései a 11. századi Kárpát-medencében
314 HOFFMANN ISTVÁN-TÓTH VALÉRIA információval, támponttal nem rendelkezünk, s legfeljebb annyit állíthatunk megalapozottan, hogy erre a honfoglalást követően s a 11. századot megelőzően kerülhetett sor. All. század elejének törvényszövegei ugyanis már úgy hozzák elénk az említett szavakat (a valóban megnyugtató helyzetű udvarnok-ot és az üzbég-et), hogy abból a magyar szókészletbe tartozásuk és a magyar nyelvbeli használatuk nagy valószínűséggel következik. Megítélésünk szerint ennyi az, amiről ezek a szláv eredetű lexémák többé-kevésbé biztosan vallanak. Kristó Gyula azonban ennél jóval tovább megy az értékelésükben. Elveti azt a feltevést, hogy a magyarok ezeket az elnevezéseket magukkal a társadalmi intézményekkel együtt vették volna át a szlávoktól, mert a tagolt társadalmat véleménye szerint a magyarok hozták létre a szlávok alávetésével, és alkották meg azt az államot, amely szlávokra, magyarokra és más népelemekre terjedt ki.232 Annyiban egyetérthetünk Kristóval, hogy „a szláv nevek és szavak a Kárpát-medencében élő szláv lakosságra vallanak rá (amint hogy alapos, de adatok híján igazolhatatlan gyanú szerint a magyar nyelv számos jövevényszava sem a szomszédos országokban élő szlávoktól [...], hanem a kárpát-medencei szlávoktól ered)”.233 A konklúzió további részletei azonban már olyan tételeket fogalmaznak meg, amelyek levonására az alapul vett forrásanyag (a Krisó által ide vont néhány lexéma) bizonyosan nem szolgálhat elegendő információval. Azt mondja ugyanis Kristó, hogy „A magyarok által létrehozott állam tisztségviselői, a szláv tömegek alávetésével a magyarok révén megvalósított társadalmi polarizáció csoportjai csak úgy viselhetnek rendre (bár természetesen korántsem kizárólagosan) szláv neveket, ha ennek az államnak és ennek a társadalomnak számra legjelentősebb komponense szláv nyelven beszélt. Ez megfelel annak a megállapításnak, amit a honfoglalás kori Kárpát-medence etnikai viszonyairól sokban más bizonyítékok [értsd: a helynevek és a személynevek; a szerzők] alapján feltételeztem: a honfoglaló magyarok nomádállamának 100 ezer fős (magyar mellett nyilván még törökül is beszélő) népességével szemben az itt talált népesség 150-250 ezer főre becsülhető.”234 232 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 40. Ebben a kérdésben a nyelvészet nyilvánvalóan nem jogosult véleményt mondani, legfeljebb annyiban, hogy megítéli, a szókölcsönzés logikájának ezek a felvetések mennyiben felelnek meg, azaz a szavak átkerülése egyik nyelvből a másikba lehet-e független az általuk jelölt dolgok átvételétől. Ezen túl érdemes továbbá azt is megjegyezni, hogy a 9-11. századi állam (közte a Kristó által is emlegetett nomádállam) fogalmáról talán legátfogóbban és számos körülményt mérlegelve Szabados György munkájából tájékozódhatunk (Szabados György: Magyar államalapítások a IX-XI. században. [Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 26.] Szeged 2011.). 233 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 40. 234 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 40-41.
