Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hoffmann István - Tóth Valéria: A nyelvi és etnikai rekonstrukció kérdései a 11. századi Kárpát-medencében
A NYELVI ÉS AZ ETNIKAI REKONSTRUKCIÓ KÉRDÉSEI... 315 7.5. A három forráscsoport, a helynevek és a személynevek, valamint a közszavak vizsgálata alapján Kristó Gyula a Kárpát-medencében tehát a vizsgált időszakra vonatkozóan jelentős szláv túlsúllyal számol. Ezt a véleményt azonban — a fent részletezett módszertani buktatók miatt — még azzal az általa tett lényeges megszorítással együtt sem tekinthetjük megalapozottnak, hogy a szláv túlsúly persze nem etnikai, hanem nyelvi szempontból értendő (s a szláv nyelvűek csoportjába beletartoznak például a korábban más nyelveket beszélő, nyelvüket tekintve elszlávosodott, de eredeti etnikai tudatukat őrző népelemek), ugyanis „az etnikai komponensek sokkal bonyolultabbak voltak annál, mint ami az egysíkú, egyveretű forrásanyagból kitetszik”.236 Nem kizárt, hogy Kristó felfogása a Kárpát-medence korai nyelvi-etnikai összetételének kérdésében akár helytálló is lehet, ezt nem a mi tisztünk megítélni; arra azonban már nekünk kell rámutatnunk, hogy a nyelv- és névtörténet oldaláról szemlélve az a nyelvi forrásanyag, amire az elképzeléseit építette, és az a metodológia, amivel ezt a forrásanyagot vallatóra fogta, efféle következtetések levonására (számánál és természeténél fogva is) önmagában nem lehet alkalmas. 8. Összegzés és távlatok A fent elmondottak leglényegesebb tanulságait összegezve megállapíthatjuk, hogy Kniezsa István nevezetes munkájának, a Magyarország népei a XI. században című könyvnyi méretű tanulmánynak a módszerei s így az ezek segítségével levont következtetései mai ismereteink szerint jórészt már nem állják meg a helyüket. A Kárpát-medence általa megrajzolt nyelvi-etnikai térképét sajnos nem tarthatjuk hitelesnek, mivel a forrásként figyelembe vett helynevek jó része fennakad mai tudásunk rostáján, s az eredményei alapjául szolgáló történettudományi és régészeti ismereteket is jócskán meghaladta az idő. Mintegy 80 év távlatából ez azonban aligha lehet meglepő, és ez a körülmény nem csökkenti Kniezsa érdemeit sem a magyar történeti helynévkutatás terén. Az itt elemzett műve fontos lépést jelentett annak felismerésében, hogy a magyar helynevek egyes szemantikai és morfológiai típusai időbeli rétegzettséget mutatnak. Ez a megállapítása ma is helytálló, noha e rétegek között merev időhatárokat semmiképpen sem húzhatunk, hanem a kronológiai különbségeket sokkal inkább az egyes névtípusok gyakorisági időszakainak egymásutániságában tudjuk értelmezni. 235 235 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 41.
