Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hoffmann István - Tóth Valéria: A nyelvi és etnikai rekonstrukció kérdései a 11. századi Kárpát-medencében
A NYELVI ÉS AZ ETNIKAI REKONSTRUKCIÓ KÉRDÉSEI... 311 minden kétségen felül áll, hogy a barát szavunk e korai, tisztán magyar nyelvű szövegben szereplő adata a 12. század végén már a magyar nyelv elemének tartandó. A szó szláv eredete egyébként szintén nem kérdéses, legfeljebb abban van némi (de nem áthidalhatatlan) nézetkülönbség, hogy mi lehetett az átadó nyelv: Kniezsa a horvát mellett teszi le a voksát,215 Kristó pedig általánosabban fogalmazva e lexéma kapcsán is fölveti, hogy az esetleg szintén a Kárpát-medencei szlávok nyelvéből kerülhetett a magyarba.216 A László király III. törvénykönyvében előforduló üzbég szó társadalmi csoportot nevezett meg, megkülönböztetve őket a várkatonáktól, az ínektől és a szolgáktól. A történészek egy része szláv földről Magyarországra menekült, s ezáltal a király szolgájává lett személyként határozza meg az üzbég szó szemantikai tartalmát,217 Kristó Gyula szerint viszont az üzbég összefoglaló megnevezése volt azoknak a szolgává tett, illetve szabad népelemeknek, akik közös jellemzője a menekülésben, kóborlásban való részvétel volt.218 Az ő emléküket őrzik az itt-ott a későbbi évszázadokban felbukkanó Üzbég ~ ízbég helynevek.219 Az üzbég (eredeti alakjában bizonyára izbég) szó szláv eredetű (vö. talán déli szláv iz-bég i, ’szökevény’), ám mivel ma ilyen szó a szláv nyelvekből nem mutatható ki,220 ez is Kárpát-medencei szláv szó lehetett, és Kristó szerint az sem 215 Vö. Kniezsa I.: A magyar nyelv szláv jövevényszavai i. m. 268-269. 216 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 37. A szó hangalakja kapcsán nehézségként szokás utalni arra, hogy benne a szó eleji mássalhangzó-torlódás nem a szokásos módon, azaz a következő szótagbeli magánhangzóhoz igazodva oldódott fel (azaz nem karoly-ként), hanem i ~ i-vel (király ~ kérály formában). Zoltán András ezzel összefüggésben Chelimskij felvetését idézi, aki szerint abban az esetben, ha a szó nem közvetlenül a szlávból, hanem török közvetítéssel (a török nyelvű elit közvetítésével) került a magyarba, ez a nehézség megszűnik, minthogy a törökben a torlódás feloldása hangrendtől függően i — i betoldásával történt, s ez a szláv elsődleges alakból *qiral formát hozna létre a török közvetítő nyelvben (Zoltán A.: Király és karéj i. m. 339.). Megjegyezzük ugyanakkor, hogy erre az egyébként is igazolhatatlan feltevésre nem nagyon van szükség, hiszen a szókezdő mássalhangzó-torlódás feloldásában a neutrális i — é magánhangzók másutt, például előtéthangként egyáltalán nem szokatlanok a magyarban sem: pl. iskola, istálló, eszterág, Esztár (vö. ehhez pl. Keszler Borbála: A szókezdő mássalhangzó-torlódások feloldása korai jövevényszavainkban. Nyelvtudományi Értekezések 63. Bp. 1969., Nyirkos István: Az inetimologikus magánhangzók a magyarban. Debrecen 1993., Kenyhercz Róbert: A szókezdő mássalhangzó-torlódások az ómagyar korban. Debrecen 2013.). 217 Györffy György: István király és műve. Bp. 1977. 517-518., Jánosi Monika: izbég. In: KMTL 298. 218 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 38., illetve bővebben Uő: Üzbég és tolvaj. Magyar Nyelv 71. (1975) 62-66. 219 Ezekhez összefoglalóan lásd Kristó Gy.: Üzbég és tolvaj i. m. 63-64. Üzbég helyneveket Kristó Nyitra, Sáros, Abaúj, Komárom, Esztergom és Pest megyéből említ, ezek forrásértéke kapcsán azonban azt is hangsúlyozza, hogy az utóbbi háromnak csak kései, a 19. századból való az első adata, „ennélfogva a XI. századba való visszavezetésük időrendileg indokolatlan lenne” (Kristó Gy.: Üzbég és tolvaj i. m. 63.), ám mindez nem gátolja meg abban, hogy a többi helynevet viszont visszavezesse a 11. századba, holott azok legkorábbi adatai is csupán a 13. század végéről és a 14. század elejéről valók. Ez az eljárás módszertani szempontból legalábbis kérdéses és meglehetősen ellentmondásos. 220 Vö. Kniezsa I.: A magyar nyelv szláv jövevényszavai i. m. 544.
