Századok – 2016

2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hoffmann István - Tóth Valéria: A nyelvi és etnikai rekonstrukció kérdései a 11. századi Kárpát-medencében

312 HOFFMANN ISTVÁN-TÓTH VALÉRIA egyértelmű, hogy bekerült-e egyáltalán a magyar nyelvbe.221 Itt ismét azzal az érveléssel él egyébként Kristó, amelyet az udvarnak kapcsán is tapasztaltunk, hogy tudniillik mivel az elvándorlásba zömmel szláv nyelvű társadalmi réteg (a szolgák tömegei) kapcsolódott be, érthető, ha szláv nyelven nevezték meg őket, illetve velük együtt a szolgálat elől elmene­külő magyarokat is.222 Nem világos azonban, hogy kik is azok, akik így nevezték meg a kóbormozgalomban résztvevőket: a pannóniai szlávok? A magyarokra ez a kijelentés Kristó felfogásában nyilván nem értelmez­hető, hiszen mint láttuk, azt is kérdésesnek tartja, hogy ez a szláv elem bekerült-e egyáltalán a magyar nyelvbe. Véleményünk szerint erre a kérdésre azonban kétségkívül igennel felelhetünk még akkor is, ha ma ennek a szónak nincs is nyoma a nyelvünkben. A korabeli magyar nyel­vű szóhasználatra utal ugyanis ismételten a törvényszöveg megfogalma­­zási módja (qui dicuntur vulgo wzbeg), a szó hangalakjának módosulása (izbég > üzbég), ami a magyarban következhetett be szabályos labializáci­­ós változással, de ezt támogathatják az ilyen alakban feltűnő helynevek is (az Izbég alakúak mögött — s a korai évszázadokban inkább ilyeneket ta­lálunk — ugyanakkor szláv névadók és névhasználók is sejthetők). A László király II. törvénykönyvében (18. te.) szereplő latinpristaldus magyar megfelelőjeként feltehető poroszló lexéma problematikájával e he­lyütt nem is kell különösebben foglalkoznunk, ez a szó ugyanis magyarul csak jóval későbbről adatolható.223 A latin pristaldus ~ magyar poroszló egyébként az írásbeliséget megelőző intézményesített szóbeliség közhite­lességi szervezetének tisztségviselője volt: egy személyben hatósági megbí­zott és közhitelű tanú, aki bírósági és közigazgatási feladatokat látott el, és szükség esetén ezek megtörténtét tanúsította.224 A szó szláv eredete nem kétséges: a jogi terminológia több szavával együtt a déli szlávból, feltehető­en az ószerbből-óhorvátból származik, s eredeti szláv nyelvi alakja a pre­­pozíciós szerkezetű pristav lehetett (a szóban a magyar nyelvben bekö­vetkező szt > szí változáshoz lásd még boroszlán, zászló).225 A poroszló lexéma tanúságát all. századi viszonyokra vonatkozóan Kristó is csak óvatosan használja fel,226 de lemondani róla láthatóan nem kíván. 221 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 38. 222 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 38. 223 Kniezsa István még a 13. századtól felbukkanó Poroszló hely- és személynevek ide vonható­ságát is megkérdőjelezi arra hivatkozva, hogy ezek inkább a szláv Préslav személynévvel, semmint a poroszló közszóval tartoznak össze (Kniezsa A magyar nyelv szláv jövevényszavai i. m. 440). Az Árpád-korban egyébként a személynév a Preslav-tói a Poroszló-ig számos hangalaki változatban adatolható (vö. ÁSz. 653-654.). 224 Zsoldos Attila: poroszló. In: KMTL 552. 225 Vö. mindehhez Kniezsa A magyar nyelv szláv jövevényszavai i. m. 440., TESz. poroszló. A latin pristaldus alak feltehetően az eredeti szláv pristav formából alakulhatott. 226 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 38.

Next

/
Thumbnails
Contents