Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hoffmann István - Tóth Valéria: A nyelvi és etnikai rekonstrukció kérdései a 11. századi Kárpát-medencében
310 HOFFMANN ISTVÁN-TÓTH VALÉRIA lezi),210 akkor viszont az eredeti szláv alakkal teljesen egybeeső formát látjuk a forrásban megjelenni. Ha azonban a törvény konkrét szöveghelyének megfogalmazását is figyelembe vesszük (amely megnevezőszós szerkezettel az adott réteg vulgáris nyelvi megjelölésére utal: qui vulgo udvornich vocantur), jó esélyekkel gondolhatunk arra, hogy e szerkezet magyar szóhasználatot rögzített. A korabeli nyelvi presztízsviszonyok alapján ugyanis szláv szó aligha kerülhetett bele a latin szövegbe vulgo megjelöléssel, csupán magyar elemekről lehet ezt feltételezni. A szó korabeli általános használatát egyébként több körülmény is jelzi: egyrészt az, hogy László III. törvénykönyvében (3. te.) szintén előfordul (udornic alakban); másrészt az, hogy az Árpád-korban mindvégig gyakran szerepel latinizált (udornicus, udvornicus, udvarnicus) formában, tulajdonképpen oklevélszóként, a magyarországi latin nyelv magyar jövevényszavaként;211 harmadrészt pedig az, hogy mintegy két tucat helynévben ugyancsak feltűnik szerte a Kárpát-medencében.212 A Veszprémvölgyi apácák görög nyelvű adománylevelében az adományozó István méltóságneveként szereplő Kpa^[r|y forma nyelvi elemzése több problémát is felvet. Nem dönthető el például az, hogy az adott betűhív alakot kral-ként vagy kralés-ként kell-e azonosítanunk. Az utóbbi formálisan görög alaknak tekinthető ugyan, de csak úgy, mint a megfelelő magyar vagy (a magyarhoz is alapul szolgáló) szláv nyelvi alak görögösített változata.213 Zoltán András a 10-12. századi bizánci görög nyelvű forrásokban a kizárólag magyar vezérekre és uralkodókra használt Kpal[r|^] megjelölést a görögben egzonímának (xenizmusnak) tekinti, s a szóhasználat forrásaiként magukat e magyar személyeket (fejedelmeket, vezéreket) és tolmácsaikat sejti.214 E vélemények egyértelműen azt jelzik, hogy a görög nyelvű oklevél adata mögött ez idő tájt a szlávban és/vagy már a magyarban is használatos král(y) forma húzódhatott meg. A szó hangalakja az eredeti szláv nyelvi formát tükrözi ugyan, de azt sem zárhatjuk ki, hogy az akkor már a magyarba is bekerülhetett: a torlódásos forma önmagában ezt nem teszi elképzelhetetlenné. Erre a Halotti beszéd bratym szava lehet a bizonyosság: az ugyanis 211 Vö. Kniezsa I.: A magyar nyelv szláv jövevényszavai i. m. 540. 212 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 36. 213 Pais D.: A veszprémvölgyi apácák görög oklevele i. m. 3-5., Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 37. Más véleményt képvisel a kérdésben Holler László, aki a szó szláv nyelvi származtatásában a hagyományosan elfogadott személynévi eredetű cimjelölő helyett más folyamatot (középszláv Kpan’ határ, határterület’ - bizánci görög KpaXfnQ ’határterület ura, határőrgróf, majd később ’magyar uralkodó’ típusú változást) feltételez; vö. Holler László: A magyar korona néhány alapkérdéséről. Századok 130. (1996) 952-954., Uő: A veszprémi görög rítusú monostor alapító- és adománylevelének datálásáról és további kérdéseiről. Megjegyzések Szentgyörgyi Rudolf tanulmányához. Magyar Nyelv 109. (2013): 63-64. 214 Zoltán András: Király és karéj. Magyar Nyelv 109. (2013) 340.
