Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hoffmann István - Tóth Valéria: A nyelvi és etnikai rekonstrukció kérdései a 11. századi Kárpát-medencében
304 HOFFMANN ISTVÁN-TÓTH VALÉRIA pontot vallja Kristó Gyula, hogy e szócsoport általános lexikográfiai vizsgálatával nemigen juthatunk közelebb az etnikai viszonyok megismeréséhez, hiszen bizonyos, hogy „a Kárpát-medencében élő magyar közösségek all. században magyarul beszéltek, illetve hogy szlávok is éltek itt, akiknek szavai utat találtak a magyarba, és jövevényszavakként beépültek a magyar nyelvbe”, és a szókölcsönzés feltehetőleg viszont is érvényes volt.190 Ezt szem előtt tartva ezért a közszavak vallomására más aspektusból kíván építeni. „Tárgyunk szempontjából a közszavak akkor juthatnak fontos (majdnem döntő) szerephez, ha segítségükkel arra lehet feleletet kapni, hogy a Kárpát-medencében élő társadalmat vezetői társadalmi méretekben milyen szavakkal szólították meg, illetve e társadalom miként szólította meg a vezetőiket.”191 A „társadalmi kommunikáció” képezi tehát a vizsgálata tárgyát, s ehhez azokat a „köznyelvi (vulgáris) szavakat” veszi számba, amelyek „a társadalom egésze — és nem egy kis és zárt közösség — számára fontos és érthető, társadalmiasult tudattartalmat fejeznek ki”.192 Az elemzés során — a tulajdonnevek vizsgálatához hasonlóan — e helyütt is külön tárgyalja a Szent István korából, illetve a későbbi évtizedekből származó 11. századi nyelvi anyagot: az előbbi körhöz mindössze két lexémát sorol (az udvarnok-ot és a király-t), az utóbbihoz pedig négyet (az üzbég-e t, a poroszló-1, az őr-t és az ín-1). Ez a féltucat szó tehát az, amire ebben az egységben Kristó Gyula a nyelvi-etnikai kérdésekben a következtetéseit alapozza, ráadásul úgy véli, hogy „e hat szó vallomása a Kárpát-medencében all. században beszélt nyelvekről bizonnyal több tanulsággal bír, mint a személyneveké, és eléri vagy meghaladja a helynevekből levonható következtetések erejét is”.193 Mielőtt Kristó konkrét, e szavakra alapozott következtetéseit mérlegre tennénk, érdemes az elképzelés fent idézett kiindulópontjához néhány megjegyzést fűznünk. Meg kell fontolnunk egyrészt azt, hogy vajon mennyiben lehet átfogó érvényű vélemény akár nyelvi, akár nyelven kívüli kérdésekben az, amely mindössze hat szó tanulságaira épít. Lehet-e vajon e hat szó etimológiai eredete alapján — legyenek azok a „társadalmi kommunikáció” szempontjából bármilyen fontos elemek is — érdemben nyilatkozni a korabeli Kárpát-medence nyelvi-etnikai viszonyairól (a nyelvi-etnikai összetételről és az egyes nyelvek, etnikumok arányairól), ahogyan azt Kristó Gyula teszi, vagy már maga a felvetés is abszurd? Megítélésünk szerint a közszavak — az alaptermészetükből 190 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 35. 191 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 35. 192 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 36. 193 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 38.
