Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hoffmann István - Tóth Valéria: A nyelvi és etnikai rekonstrukció kérdései a 11. századi Kárpát-medencében
A NYELVI ÉS AZ ETNIKAI REKONSTRUKCIÓ KÉRDÉSEI... 303 [értsd: idegen eredetű (jövevény)szóval azonos alakú néven — a szerzők\ szereplő személy, annál kevésbé indokolt ez az eljárás, mivel akkor még az idegen szó csak úton volt (vagy még úton sem), hogy a magyar szókincs részévé, jövevényszóvá váljék”.188 A korai nyelvemlékeinkben előforduló személynevek etnikai forrásértékének kérdését azzal az általánosabb, elvi állásfoglalással zárhatjuk itt átmenetileg le, hogy mivel a személynévadás és a személynévhasználat mögött részben kulturális okok húzódnak meg, a személynevek nyelvi eredete, etimológiai származása nem kapcsolható közvetlenül, mechanikusan össze a kérdéses nevet viselő személy nyelvi-etnikai hovatartozásával. A személynévkincsnek tehát közvetlen nyelvi-etnikai forrásértéke aligha lehet.189 7. A 11. század közszói adatainak nyelvi-etnikai forrásértéke 7.1. A Kárpát-medence Szent István korabeli nyelvi-etnikai képének feltárásához segítségül hívott három nyelvi elemcsoport (a helynevek, a személynevek és a közszavak) közül Kristó Gyula a közszavak vallomását tartotta a legnyomósabbnak, de (vagy talán éppen ezért) itt követte el a legsúlyosabb érvelési hibákat, itt fogalmazott meg a leginkább túlzó és megalapozatlan állításokat. Az adott korból származó forrásokban ránk maradt közszavak vallatásakor ugyanis nem elsősorban a konkrét nyelvi anyag tényleges bizonyító ereje állt a gondolatmenete középpontjában (ami a két tulajdonnévfajta értékelését feltétlenül jellemezte nála), hanem sokkal inkább az a cél vezette a tollát, hogy e lexémák által azokat a — mint láttuk, meglehetősen ingoványos talajon felépített — elképzeléseit támogassa meg további érvekkel, amelyekre a hely- és a személynevek nyelvi-etnikai értékelésekor jutott. Véleménye bizonyos kérdésekben nyelvészeti szempontból megállja ugyan a helyét, ám jó néhány olyan kategorikus állítást is megfogalmazott, amely felülvizsgálatra, kiigazításra szorul. A következőkben ezért Kristónak a közszavak forrásértékére vonatkozó állításait vesszük a nyelvészet oldaláról sorra, majd ezeket egyenként mérlegre téve igyekszünk objektív véleményt formálni arról, mennyiben használhatók fel a 11. század eleji források közszói adatai a korszakot érintő nyelvi-etnikai rekonstrukcióban. A közszavak, azon belül is elsősorban a jövevényszavak etnikai forrásértéke kapcsán általánosságban véve azt az alapvetően helyes állás188 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 33. 189 Benkő L.: Név és történelem i. m. 46., Hoffmann /..- A Tihanyi alapítólevél i. m. 46., Uő: Név és identitás. Magyar Nyelvjárások 48. (2010) 55-56.
