Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hoffmann István - Tóth Valéria: A nyelvi és etnikai rekonstrukció kérdései a 11. századi Kárpát-medencében
290 HOFFMANN ISTVÁN-TÓTH VALÉRIA csolható, ebből azonban nem következtet arra, hogy az általa módosított tételnek területi korlátái lennének. Látjuk tehát, hogy mind Kniezsa alapmunkájában, mind pedig Kristó ehhez fűzött bírálatában kellően meg nem támogatott állítások s ezekből bizonyítás nélkül levont, leginkább az elérni kívánt célt szem előtt tartó következtetések követik egymást. A tudományos hitelesség kérdését e problémakört érintve azok a fontos kézikönyvek sem vetik fel, amelyek például a szláv jövevényszavak tárgyalása kapcsán mutatják be a szláv denazalizáció jelenségét és ennek magyar nyelvtörténeti konzekvenciáit. A régebbi és az újabb magyar nyelvtörténeti egyetemi tankönyv a fent bemutatott elképzelésnek megfelelően az e körbe tartozó szavaknak a 11. század előtti és a 11. század utáni rétegéről beszél.122 A helyzet azonban ennél jóval bonyolultabb: legalábbis erre következtethetünk a Kárpát-medence szláv nyelvtörténetét több összefoglaló munkájában is áttekintő Zoltán Andrásnak az utóbbi években megjelent írásaiból.123 Az alábbiakban ezekből az itt tárgyalt jelenség szempontjából számunkra fontos mozzanatokat emeljük ki. A fő problémát az jelenti, hogy a honfoglaláskor és az azt követő évszázadokban a Kárpát-medencében élő és jórészt a magyarságba nyelvi tekintetben is beolvadó szlávság nyelvéről kevés ismeretünk van. Zoltán András szerint „a magyar nyelv szláv szubsztrátumát képező nyelvről dialektológiai szempontból csak annyit tudunk, amennyit a magyar nyelv régi szláv jövevényszavai ebből elárulnak”.124 Érvényes ez a megállapítás az itt most bennünket közelebbről érdeklő problémára, a szláv nazális magánhangzók történetére vonatkozóan is, mivel „a szláv nyelvtudománynak tulajdonképpen nincs semmi más bizonyítéka arra, hogy a 10. században a Kárpát-medencei szlávok nyelvében még egyáltalán megvoltak ezek a szláv nazálisok, mint éppen a magyar nyelv korai szláv jövevényszavai”.125 Ha tehát nem lépünk ki a bizonyítékoknak ebből a köréből, akkor — Kristó Gyulát idézve — ismét csak „ismeretlent próbálunk meghatározni ismeretlennel”.126 A szláv nyelvtörténeti kutatások újabb eredmé122 Benkő Loránd: Szláv jövevényszavak. In: Bárczi Géza - Benkő Loránd - Berrár Jolán: A magyar nyelv története. Bp. 1967. 287., Zsilinszky Éva: A szláv jövevényszavak. In: Magyar nyelvtörténet. Szerk. Kiss Jenő - Pusztai Ferenc. Bp. 2003. 382. 123 Zoltán András: A szláv denazalizáció a magyar szavak tükrében. In: A szótól a szövegig. Szerk. Bárdos Vilmos. Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 137. Bp. 2012. 277-280., Uő: Legrégibb szláv jövevényszavaink szláv dialektológiád hátteréhez. In: A nyelvtörténeti kutatások legújabb eredményei VII. Szerk. Forgács Tamás - Németh Miklós - Sinkovics Balázs. Szeged 2013. 193-198., Uő: A magyar-szláv nyelvi kapcsolatok. In: Magyar őstörténet. Tudomány és hagyományőrzés. Szerk. Sudár Balázs - Szentpéteri József - Petkes Zsolt - Lezsák Gabriella - Zsidai Zsuzsanna. Bp. 2014. 205-210., US: Szláv-magyar nyelvi kapcsolatok a 11. században. Helynévtörténeti Tanulmányok 11. (2015) 35-44. 124 Zoltán A.: Szláv-magyar nyelvi kapcsolatok i. m. 37. 125 Zoltán A.: A szláv denazalizáció i. m. 277. 126 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 6.
