Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hoffmann István - Tóth Valéria: A nyelvi és etnikai rekonstrukció kérdései a 11. századi Kárpát-medencében
A NYELVI ÉS AZ ETNIKAI REKONSTRUKCIÓ KÉRDÉSEI... 287 4. Kniezsa nyelvészeti érvei 4.1. Kniezsa a magyarság 11. századi telephelyeinek meghatározásában a nyelvészeti bizonyítékok között első helyen említi az e századból fennmaradt források hely- és személynévi adatait.108 Az elbeszélő kútfők e korra vonatkozó adatait azonban nem vette figyelembe, ezt az eljárást Kristóval együtt109 mi is csak helyeselni tudjuk. Kivételt csupán a nagyobb vizek nevével tett, amelyeket későbbi előfordulásuk ellenére is felhasznált bizonyítékul. Ez az eljárás elvileg bizonyos tekintetben elfogadható ugyan, ám a Kniezsánál való konkrét megvalósulását mégsem látjuk hibátlannak. A nagyobb vizek neveiről régóta hangoztatják a szakemberek, hogy azok nagyon időtállóak, nyelvből nyelvbe átkerülve hosszú évszázadokon, de akár évezredeken át is fennmaradhatnak.110 A Kárpát-medence legnagyobb folyóvizeinek megnevezéseit például óeurópai eredetűnek szokás tekinteni. A Duna, a Tisza, a Maros, a Körös, a Szamos, a Dráva, a Száva, a Garam nevét azonban Kniezsa nem veszi figyelembe nyelvi bizonyítékként, noha ezeket a magyarba szláv közvetítéssel került vízneveknek tartja a szakirodalom.111 Kniezsa eljárását persze magyarázhatja az a körülmény — ő maga nem ejt szót e nevek mellőzésének okairól —, hogy a fent említett, hosszan elnyúló folyóvizek megnevezéseinek nyelvi-etnikumjelölő értéke csak általában lehet, egy-egy kisebb, konkrét területre vonatkozóan azonban aligha. A Kniezsa által figyelembe vett víznevek között közép- és kisvizek egyaránt találhatók, ezek kiválasztásának elveiről azonban semmit sem tudunk meg tőle. A magyar eredetűek között említi például a Balog (1244/1410), a Sajó (An.), a Hangony (An.) és a Hejő (An.) nevét,112 s még többet sorol fel a szláv eredetűek között: Galga (An.), Tapolca (1245), Bitva (1240), Torna (1239) stb.113 Az adattárba felvett neveken kívül azonban továbbiak is jelölve vannak a térképén etnikumjelölő értékkel felruházva: Berettyó, Halyagos, Kürtös, Gyöngyös stb. 108 Kniezsa I.: Magyarország népei i. m. 370. A személynévi adatok felhasználásának problémájára a 6. pontban alább térünk ki. 109 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 7. 110 Ennek legújabb összefoglalását Kiss Lajos munkáiban találhatjuk meg; vö. Kiss Lajos: A Felvidék víznevei. Magyar Nyelv 90. (1994). 1-19., Uő: A Kárpát-medence régi helynevei. Magyar Nyelvőr 120. (1996) 440-450., Uő: Erdély vízneveinek rétegződése. In: Honfoglalás és nyelvészet. Szerk. Kovács László - Veszprémy László. Bp. 1997. 199-210., Uő: Az új európai víznévkutatás. Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián. Bp. 2000. 111 Közülük többet így tekintett Melich (Melich J.: A honfoglaláskori Magyarország i. m. 8., 64., 73., 81.), újabban pedig így foglalt állást velük kapcsolatban helynév-etimológiai kézikönyvünk (Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I—II. Bp. 1988. [A továbbiakban: FNESz.]) is. 112 Kniezsa L: Magyarország népei i. m. 462. 113 Kniezsa L: Magyarország népei i. m. 466-470.
