Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hoffmann István - Tóth Valéria: A nyelvi és etnikai rekonstrukció kérdései a 11. századi Kárpát-medencében
278 HOFFMANN ISTVÁN-TÓTH VALÉRIA nevezésének az alapjául szolgált.71 így a nevek szemantikai motivációi akár évszázadokon át is fennmaradhatnak, mivel nemzedékről nemzedékre átörökítődnek az ilyen jellegű ismeretek.72 A Megyer és a hozzá hasonló helynevek tehát az ott lakókban, sőt a környezetükben élők körében is sokáig fenntarthatták azt a tudást, hogy a lakók egykor egy megyer-nek nevezett törzshöz vagy legalábbis valamely ilyen néven emlegetett közösséghez, embercsoporthoz tartoztak. Idővel a törzshöz tartozás tudatát felválthatta pusztán valamiféle összetartozástudat megléte, ám figyelembe véve az ilyen helynevek viszonylag magas számát, azt gondolhatjuk, hogy ezek a nevek, amelyek a korabeli nyelvhasználatnak feltétlenül sűrűn használt elemei voltak, jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a törzsek megnevezései — változó, egyre halványuló szemantikai tartalommal ugyan, de — a korabeli nyelvhasználat részeként hosszú időn át fennmaradhattak. Ebből adódóan törzsi helynevek keletkezése a törzsi szervezet bomlása után több generációval, akár évszázadnyi vagy annál is több idő elteltével is elképzelhető. Ez leginkább olyan névadási helyzetekben valósulhatott meg, amelyek során valamely törzsnévi eredetű megnevezést viselő település lakói újabb helyre áttelepülvén régi lakóhelyük nevét adták az újnak is, akár azért, mert még élt bennük a név eredeti szemantikai motivációja s ezzel együtt a kérdéses népcsoporthoz való tartozásuk tudata, akár pedig azért, mert az áttelepülők gyakran magukkal viszik új lakóhelyükre az általuk addig ismert és használt helynévanyag egy részét is. Ezek a névadási motívumok nemcsak a történeti idő távlatában mosódnak össze, hanem a névadás idején sem váltak el feltétlenül egymástól. Kristó Gyula részletesebb érvelés nélkül, de a fentiekhez hasonló névadási folyamatok említésével már az 1970-es években úgy értékelte e névcsoportot, hogy Kniezsa elképzeléséhez képest jócskán kiterjesztette keletkezésének felső időhatárát.73 Ilyen irányú véleményét többször is megfogalmazta, itt ezek közül a legrészletezőbbet idézzük: „Törzsnéwel egyező alakú helynevek évszázadokon keresztül keletkezhettek akár személynévből, akár köznévből (1. pl. nyék ’kerítés, sövény’ szavunkat), 71 A neveknek a mentális lexikonban történő ilyen jellegű feldolgozására lásd Hoffmann István: Funkcionális nyelvészet és helynévkutatás. Magyar Nyelvjárások 50. (2012) 9-26. 72 Igaz, megtörténhet az is, hogy a valós, eredeti szemantikai tartalom átalakul valami másféle, vélt tartalommá, s az hagyományozódik aztán tovább; ám ez a folyamat is azt bizonyítja, hogy a szemantikai motiváció a helynévismeretnek igen fontos összetevője. 73 Kristó Gy.: Szempontok i. m. 42. A névtípus alsó korhatárát illetően Kristó csak egy későbbi munkájában foglalt állást: megítélése szerint „a törzsneves helynevek legkorábbi rétege is csak (jóval) 950 utántól eredeztethető”, mivel Konsztantinosznál még kürtgyarmat törzs szerepel, a törzsi helynevek között viszont a kettévált kürt és gyarmat törzsek nevei fordulnak csak elő (Kristó Gy.: A magyar állam megszületése i. m. 272.).
