Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hoffmann István - Tóth Valéria: A nyelvi és etnikai rekonstrukció kérdései a 11. századi Kárpát-medencében
A NYELVI ÉS AZ ETNIKAI REKONSTRUKCIÓ KÉRDÉSEI... 279 akár névátvitellel vagy más módon, anélkül, hogy a törzsnévi eredetűnek tetsző (valójában a törzsnévvel csak alakilag egyező) földrajzi névnek bármi köze is lenne a törzsekhez és a magyar törzsszervezethez.”74 Különösebb érvelés nélkül azt is megállapította, hogy a törzsek nevét közvetlenül legalább all. század végéig felhasználhatták településnevek alkotására.75 Kristó ezt a véleményét egy helyütt azzal is alátámasztotta, hogy néhány törzsnévivel azonos alakú helynévről történettudományi bizonyítékok alapján kimutatta, hogy azok kétségkívül a 10-11. századot követően keletkeztek.76 Azt is hangsúlyozta azonban, hogy törzsnévi helyneveink „számottevő (jelentős) része korai, XI. századi eredetű”.77 Ezt a feltevést azonban igazolni nem tudjuk, s a fentiekből az is nyilvánvaló, hogy semmiféle nyelvészeti-névtani eszközünk nincs arra vonatkozóan, hogy e településnevek különböző kronológiai rétegeit szétválogassuk. Egyes esetekben, a körülmények szerencsés együttállása következtében történettudományi, régészeti bizonyítékok alapján esetleg meghatározható egy-egy ilyen település létrejöttének kora, ám az esetek óriási többségében erre reális esélyünk sajnos nincs. Ebből adódóan a törzsnévi helynevek ma ismert, háromszáznál is több tagot számláló csoportjának a magyarság 11. századi jelenlétét bizonyító erejéről kénytelenek vagyunk lemondani, s bizonyítékként csupán azokat a neveket használhatjuk fel, amelyek adatolhatók az e században keletkezett dokumentumokból, noha az is nyilvánvaló, hogy a korban ennél jóval nagyobb számban létezhettek ilyen típusú településnevek. Az Árpád-kor kutatásával foglalkozó szakmai-tudományos közvélemény all. századra vonatkozó nyelvi-etnikai rekonstrukciót — abban a formájában, ahogyan azt Kniezsa kifejtette, de még a Kristó által hozzá74 Kristó Gy.: Törzsek és törzsnévi helynevek i. m. 424., de lásd még Uő: A helynév mint történeti forrás i. m. 272-273., Kristó Gy.: A magyar nemzet megszületése i. m. 156-157. Az általa említett lehetőségek közül a „névátvitel” lényegében azonos azzal a névadási móddal, amiről fentebb mint a helynév új helyre való költöztetéséről szóltunk; a közszókkal való esetleges egybeesés — az adott törzsnévre vonatkozó etimológiai állásfoglalástól függetlenül — a nyék és a kürt esetében elvileg ugyancsak fennállhatott; a személynévi áttétel lehetőségét azonban — ahogyan az a későbbiekből kiderül — nem tartjuk valószínűnek. 75 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 8. 76 Kristó Gy.: Szempontok i. m. 41. 77 Kristó Gy.: Szempontok i. m. 40. Kristónak ezt a véleményét osztja az ezredforduló környékének nyelvészeti szakirodalma is. Benkő Loránd lényegében saját korábbi — fentebb már idézett — álláspontját képviseli, némileg megtoldva azt történettudományi érvekkel is (Benkő Loránd: Adalékok a székelyek korai történetéhez. Új Erdélyi Múzeum I. (1990) 116., Uő: Az Árpád-kori magyarság nyelvföldrajzi helyzete. Magyar Nyelv 92. (1996) 401., Uő: Az ómagyar nyelv tanúságtétele i. m. 66.), Kiss Lajos pedig egészen a részletekbe menően támaszkodik Kristó felfogására (Kiss Lajos: A Kárpát-medence régi helynevei. Magyar Nyelvőr 120. (1996) 446., Uő: A honfoglalás és a letelepedés a földrajzi nevek tükrében. In: Uő: Történeti vizsgálatok a földrajzi nevek körében. Piliscsaba. 1999. 101., Uő: Korai magyar helynévtípusok. In: Honfoglalás és nyelvészet. Szerk. Kovács László - Veszprémi László. Bp. 1997. 179.
