Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hoffmann István - Tóth Valéria: A nyelvi és etnikai rekonstrukció kérdései a 11. századi Kárpát-medencében
A NYELVI ÉS AZ ETNIKAI REKONSTRUKCIÓ KÉRDÉSEI... 275 mely név már létezik, ám a névadás korára, a hely elnevezésének idejére vonatkozóan önmagukban semmiféle információt nem nyújtanak. S mivel a magyarság Kárpát-medencebeli történetének első évszázadaira vonatkozóan igen kevés forrás maradt ránk, csakis ezekre támaszkodva igen hézagos képet kaphatunk a magyar nyelv s ezen keresztül a magyarság korabeli helyzetéről, állapotáról. Kniezsa István a magyarság 11. századi telepeit keresve e források alapján az általa felsorolt 242 törzsnév közül csupán hatot vehetett volna figyelembe, mivel ennyi adatot tudott kimutatni az általa kutatott korszakból.53 A forráshiányos korai évszázadoknak az adatokkal való feltöltését szolgálta a korhatározó értékkel bíró helynevek elméletének a kidolgozása. E névcsoport előhírnökeként látjuk megjelenni a Magyarország népei a XI. században című műben a törzsi helynevek csoportját, az elképzelés részletesebb kifejtését Kniezsa néhány évvel később, a Keletmagyarország helynevei című munkájában végezte el, több helynévtípust is besorolva ebbe a körbe.54 Itt most a probléma egészének áttekintésére nincs módunk, a továbbiakban a kérdést csak a törzsi helynevek vonatkozásában vizsgáljuk meg, mivel Kniezsa maga is csak ezt a névcsoportot vonta be a 11. századi nyelvi állapotok vizsgálatába. Lássuk, milyen érveléssel kísérelték megrajzolni a törzsi helynevek kronológiai határait az ezzel foglalkozó kutatók, s ezek alapján milyen időszakot jelöltek ki keletkezésük koraként! Melich János a Felvidék nyugati térségeit vizsgálva mutat be törzsi helyneveket, amelyekről megállapítja, hogy „nem keletkezhettek a X. sz.-on túl”,55 mivel a szerinte a 11. század után keletkezett és benépesített határ menti megyékben ilyen nevek nem fordulnak elő. Melich érvelése tehát a településtörténet roppant bizonytalan — ráadásul éppen leginkább a helynévi bizonyítékokon alapuló — ismeretanyagára támaszkodik. Erre az eljárásra is igaz az a megállapítás, amelyet Kristó Kniezsának egy történeti jellegű bizonyítékára tesz, hogy tudniillik „ismeretlent próbál ismeretlennel meghatározni”.56 Kniezsa István a Melichétől eltérő véleményt fejt ki,57 szerinte ugyanis a törzsi helynevek „nem lehetnek későbbiek a XI. század közepénél”, 53 Kniezsa Magyarország népei i. m. 456-471. 54 Kniezsa István: Keletmagyarország helynevei. In: Magyarok és románok I—II. Szerk. Deér József - Gáldi László. Bp. 1943-1944. I, 122-132. Az elmélet tételszerű megfogalmazását itt az alábbiak szerint látjuk megjelenni: „Vannak azonban helynevek, amelyek önmagukban is korhatározó értékűek. Minden nyelvben vannak képzések, amelyek csak bizonyos korban keletkezhettek, e koron túl azonban már ilyen típusok nem alakultak.” (Kniezsa /.: Keletmagyarország i. m. 112.). 55 Melich J: A honfoglaláskori Magyarország i. m. 359-360., de lásd még 342. is. 56 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 6. 57 Nincs tehát igaza Kristónak, amikor azt mondja, hogy Mebch és Kniezsa „egymástól alig különböző datálás”-t ad (Kristó Gy.: Szempontok i. m. 39.).
