Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hoffmann István - Tóth Valéria: A nyelvi és etnikai rekonstrukció kérdései a 11. századi Kárpát-medencében
A NYELVI ÉS AZ ETNIKAI REKONSTRUKCIÓ KÉRDÉSEI... 271 társadalmát, kultúráját a szóbeliség jellemezte, s az élet bizonyos területein (államigazgatás, jog) az írásbeliség csak igen lassan, fokozatosan, évszázadok alatt szorította háttérbe a szóbeliséget.42 Ilyen körülmények között pedig a személy és a hely nevének azonossága a nyelvhasználat ereje révén szokásjogi kifejezője is lehetett a személy és a hely összetartozásának. A helynév jogforrásként való érvényesítésének gondolatát támogatja továbbá az a körülmény is, hogy a legrégebbi okleveleinkben igen nagy számban maradtak fenn személynévvel azonos településnevek, jól mutatva e névadási mód feltűnően nagy produktivitását. 2.7. A fentiekben a helynévadásnak és helynévhasználatnak mindazokat az általános névelméleti kérdéseit igyekeztünk — persze csak igen nagy vonalakban — összefoglalni, amelyekre a nyelvi-etnikai rekonstrukció során érdemes a kutatóknak figyelemmel lenniük. E problémakört végül azzal zárjuk le, hogy visszatérve a kiindulópontként felhozott 11. századi okleveles adatokra, illetőleg a rájuk vonatkozóan tett korábbi megállapításokra, rámutatunk azokra a tanulságokra, amelyeket a fenti névelméleti tényezők szem előtt tartásával fogalmazhatunk meg velük kapcsolatban. Néhány erre irányuló megjegyzést már az eddigiekben is elejtettünk, de talán nem érdektelen ezeket alább összegeznünk. Az 1055: bolatin ~ balatin adatok — a névetimonból adódóan — szláv névadókra utalnak ugyan, a név hangszerkezete azonban biztosan magyar névhasználókat jelez a Tihanyi alapítólevél korában. Az idegen nyelvből a magyar névrendszerbe bekerülő helynévi elemek átvételének koráról az írott források alapján nem lehetnek ismereteink, belőlük minden esetben legfeljebb az adott nyelvemlék korának névhasználati körülményeire kérdezhetünk rá. Ehhez pedig elméleti-módszertani tekintetben a nyelvi rekonstrukció alapelveire célszerű támaszkodnunk. Az etnikai célú nyelvi rekonstrukció43 legfőbb eszköze ugyan maga a helynév-etimológia, ez azonban nem egyszerűsíthető le az adott névforma végső etimonjának a meghatározására. A névkeletkezés pillanatának a megragadása mellett a fennmaradt adatokra is figyelemmel kell lennie az etimológusnak: ezek az adatok ugyanis — lévén többnyire a valós, élő nyelvhasználatra utaló elemek — megmutatják azt is, hogy milyen nyelvi környezetben fordul elő az adott név, ami a helynévkölcsönzések kronológiája szempontjából igen lényeges körülmény. „Egy-egy adat értel42 Vö. ehhez Solymosi László: írásbeliség és társadalom az Árpád-korban. Bp. 2006. 203. 43 A fogalomhoz lásd Hoffmann István: Nyelvi rekonstrukció — etnikai rekonstrukció. In: Nyelvi identitás és a nyelv dimenziói. Szerk. Hoffmann István - Juhász Dezső. Debrecen-Bp. 2007. 14., illetve Uő: A helynév-etimológiától a helynév-rekonstrukció felé. In: Emlékkönyv Mező András tiszteletére. Szerk. R Lakatos Ilona - Sebestyén Zsolt. Nyíregyháza 2010. 63-70.
