Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hoffmann István - Tóth Valéria: A nyelvi és etnikai rekonstrukció kérdései a 11. századi Kárpát-medencében
272 HOFFMANN ISTVÁN-TÓTH VALÉRIA mezése, a név nyelvi rekonstrukciója tulajdonképpen egy kétdimenziós koordináta-rendszerben történik, amelyben az egyik tengely mentén az adatot tartalmazó forrás belső összefüggésrendszerében interpretáljuk a nevet, a másik tengelyen pedig a kérdéses helyre vonatkozó többi adatot tüntetjük föl. E kettős vonatkozási rendszerben értelmeznünk kell a név minden egyes tényezőjét: a nyelvi rekonstrukció ezek közül leginkább az alaki és a jelentéskomponens bemutatására figyel.”44 Az 1055: uluues megaia szórvány kapcsán idézett Kristó-féle gondolatmenet több ponton is éles ellentmondásban áll az általános névelméleti tételekkel. Ez az elnevezés — Kristó véleményétől eltérően — semmiféle kétnyelvűségre nem utal, mivel a két lexémája egyértelműen magyar nyelvű birtokos jelzős szerkezetet alkot, magyar nyelvű grammatikai eszközökkel kifejezve. A szintagmát alkotó lexémák nyelvi eredete a névben való megjelenésüktől független körülmény, a helybeli névadók ugyanis ezeket kétségkívül a magyar nyelv elemeiként használták fel a névadás alkalmával.45 E szavakból pedig végképp nem lehet (a megyé-bői sem) a helybeli magyar és idegen (szláv) lakosság számbeli arányára következtetni.46 A szláv eredetű személynévből metonimikus névadással alakult településnevek (pl. 1001 e./1109: ßeaTtpep) nyelvi és etnikai értékelésekor nemcsak azt kell figyelembe venni, hogy a településnevek kapcsán a tudatos és az egyén szerepét előtérbe helyező névadási aktussal fokozott mértékben célszerű számolni, hanem azt is, ami ebből közvetlenül adódik: amennyiben ugyanis a település neve a birtokos névadói tevékenységének eredményeként fogható fel, az elnevezés nyelvi alkata is elsősorban az illető személy nyelvi (és esetleg etnikai) helyzetéről tanúskodik, s talán kevésbé utal a környező lakosság nyelvi-etnikai hovatartozására. A személynévi helynevek kapcsán maga a névadási eljárás is fontos fogódzóként jelentkezik a nyelvi háttér értékelésekor, és azt is ki kell emelnünk, hogy a valamely idegen eredetű személynévvel alakilag megegyező településnevek nyelvi és etnikai forrásértékének mérlegelésekor a korai évszázadokra vonatkozóan sem vehető figyelembe a személynév etimológiai eredete. E tulajdonnévi kategória — a rá jellemző nagyon erős kulturális-társadalmi determináltsága okán — a nyelvi-etnikai rekonstrukciós eljárásokban nem szolgálhat zsinórmértékül. A törzsnévből formáns nélkül alakult településnevek (amely névtípusra a 11. századból a veszprémi oklevél Cári adatát idéztük meg) kap44 Hoffmann /.: Nyelvi rekonstrukció i. m. 15. 45 Az Olyves ráadásul nem is köznévként, hanem a szomszédos település megnevezéseként, azaz helynévként kerülhetett bele a kérdéses névbe; vö. Hoffmann A Tihanyi alapítólevél i. m. 103. 46 Lásd ehhez Hoffmann A Tihanyi alapítólevél i. m. 105.
