Századok – 2016

2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hoffmann István - Tóth Valéria: A nyelvi és etnikai rekonstrukció kérdései a 11. századi Kárpát-medencében

270 HOFFMANN ISTVÁN-TÓTH VALÉRIA rendszer ezért nem csupán a nyelv rendszerével, hanem sokkal inkább a kultúrával mutat elemi összefüggést, s a névrendszerek alapvető törésvo­nalai nem a nyelvi, hanem főképpen a kulturális törésvonalak mentén húzódnak. A nyelvi és kulturális kötöttségeket mutató, azonosító-egyedítő funk­ciójú nevek az egyének identitástudatának kialakításában is fontos szere­pet játszanak. A nevek identitásjelölő funkciója a legközvetlenebb módon az egyéneknek a személynevekhez való viszonyában mutatkozik meg, de a helynévhasználatban is tükröződik. A nevek adásával, használatával, mó­dosításával az egyének folyamatosan kijelölik, pontosítják a helyüket a vi­lágban: amikor például egy addig névvel nem rendelkező helynek nevet ad­nak, tulajdonképpen megteremtik annak identitását, de egyidejűleg a hoz­zá fűződő viszonyuk kifejezésével a magukét is építik. A nevek kulturális meghatározottságát, identitásjelölő szerepét a magyar személy- és helynévkincs viszonylag jól ismert egy évezredes története is jól mutatja, bár a történeti névkutatás főként nem ezekre a jellegzetességekre fordított figyelmet. A névadás kulturális feltételeire történtek ugyan néha utalások, de ezek a körülmények jórészt háttér­ben maradtak, pedig a nevekben rejlő kulturális információk kibontása — különösen a névtudomány jellegzetes interdiszciplináris helyzete, il­letve segédtudományi szerepgazdagsága miatt — szélesebb érdeklődésre is számot tarthat. Bizonyos helynévtípusokhoz a magyar névtörténet so­rán igen erős identitásjelölő szerep kapcsolódott. Különösen jól tetten érhető ez a személyneveknek a helynevekben való használatában. Az Üllő, Veszprém, Tihany típusú helyneveknek a legfőbb funkciója kezdet­ben aligha a hely azonosítása, egyedítése lehetett, hanem sokkal inkább az, hogy kifejezze a terület birtoklásához, használatához való jogot.39 A helynevek esetleges jogforrásként való funkcionálása több ízben is előkerült a magyar szakirodalomban. Elsőként Györffy György fogal­mazta meg azt a gondolatot, hogy valamely javadalom neve önmagában is birtoklás jogcíme lehetett.40 Noha Kristó Gyula vitatta ennek realitá­sát, s úgy vélte, hogy a név birtokjogot nem igazolhat,41 Györffy vélemé­nye több vonatkozásban is megalapozottnak tűnik. Nem szabad figyel­men kívül hagynunk egyrészt azt, hogy a honfoglalás korának magyar 39 Lásd e kérdéshez részletesebben Hoffmann István: Név és identitás. Magyar Nyelvjárások 48. (2010) 49-58. 40 Györffy György: Prz. Árpád-kori szolgálónépek kérdéséhez. Történelmi Szemle 15. (1972) 286., de lásd még Uő: A helynevek és a történettudomány. In: Névtudományi előadások. II. Névtudományi konferencia. Bp. 1969. Szerk. Kázmér Miklós - Végh József. Nyelvtudományi Értekezések 70. sz. Bp. 1970. 200. is. 41 Kristó Gy.: Szempontok i. m. 17-18., 30., lásd még ehhez Solymosi L.: Árpád-kori helyneve­ink i. m. 183. is.

Next

/
Thumbnails
Contents