Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hoffmann István - Tóth Valéria: A nyelvi és etnikai rekonstrukció kérdései a 11. századi Kárpát-medencében
258 HOFFMANN ISTVÁN-TÓTH VALÉRIA körüljárni, hogy milyen nyelvészeti-névtani eszközök használhatók fel a Kárpát-medence nyelvi és ezen keresztül az etnikai képének a megrajzolásában a magyarság itteni megtelepedésének első évszázadaira vonatkozóan. Mielőtt azonban a részletes elemzésbe belevágnánk, szükségesnek ítéljük nagy vonalakban felvázolni a problémakör tudománytörténeti hátterét. Az Arpád-kor magyar helynevei már azóta a helynevekkel foglalkozó szakemberek figyelmének középpontjában állnak, amióta nálunk a nevek iránti tudományos érdeklődés egyáltalán megjelent.3 A kezdetektől számított bő másfél évszázad alatt kutatók százai foglalkoztak ezzel a kérdéskörrel, és e témába vágó könyvek tucatjait, tanulmányok ezreit bocsátották közre. Ezt a megkülönböztetett figyelmet több körülmény is magyarázza, ezek közül itt csak a legfontosabbakat említjük meg. Az Árpád-kor a magyarországi írásbeliség megszületésének az időszaka, s e korszak legjellegzetesebb műfajaiban, a latin nyelvű oklevelekben és történeti munkákban a magyar nyelv elemei közül éppen a helynevek jelennek meg legnagyobb számban. Ezek az ún. korai szórványemlékek a magyar nyelvtörténetírásnak általában is a legbecsesebb emlékei közé tartoznak, de emellett a történettudomány több területe számára is nélkülözhetetlen információkkal szolgálnak. Ha pedig a magyar helynévkincs egészének történetét vagy akár a rendszerét kívánjuk felvázolni, akkor ennek az időszaknak a helyneveire csakis mint a Kárpát-medence helynévállományának talpkövére tekinthetünk. Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy az Árpád-kor helynevei iránt megmutatkozó intenzív tudományos érdeklődést az magyarázza, hogy ezek több tudomány számára is nélkülözhetetlen forrásként szolgálnak. E névkincs átfogó igényű bemutatására és tudományos felhasználására elsőként két kiváló magyar nyelvtörténész vállalkozott: Melich János a honfoglalás korának helyneveit kívánta megvizsgálni,4 az ő nyomdokain haladva Kniezsa István pedig all. századi Magyarország helyneveit jellemezte.5 Nem csupán egyes neveket kívántak egymás mellé helyezve elemezni, hanem olyan elveket, módszereket is kidolgoztak, amelyek az adott kor tudományos megítélése szerint a nyelvészeti vizsgálatokat biztos alapokra helyezték, és egyúttal szélesebb anyag bevonását is lehetővé tették a kutatásba. E módszerek a nyelvtörténeti vizsgálatok különböző területeit érintették: elsősorban a hang- és helyesírás-törté3 Az első fontosabb munka ebben a témakörben Jerney János nevéhez fűződik, aki gyűjteményét a 19. század közepén bocsátotta közre: Jerney János: Magyar nyelvkincsek Arpádék korából I-II. Pest 1854. 4 Melich János: A honfoglaláskori Magyarország. Bp. 1925-1929. 5 Kniezsa I.: Magyarország népei i. m.
