Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hoffmann István - Tóth Valéria: A nyelvi és etnikai rekonstrukció kérdései a 11. századi Kárpát-medencében
A NYELVI ÉS AZ ETNIKAI REKONSTRUKCIÓ KÉRDÉSEI... 259 netet, a morfématörténetet és az etimológiát, de emellett kiterjedtek a tulajdonnevek kutatásának specifikus jegyeire is. Ez utóbbi törekvés leginkább az ún. történeti helynév-tipológia kidolgozása révén valósult meg. Melich és Kniezsa nyelvészeti eszközöket használt fel tehát vizsgálataiban, ám mindezt történettudományi célok elérésére alkalmazták: munkáikban az adott korszakbeli Kárpát-medence nyelvi-etnikai képét kívánták felvázolni. E két nagy tekintélyű tudós módszereit és eredményeit a magyar nyelvésztársadalom meghatározó körei elfogadták, magukévá tették, sőt az általuk felvázolt keretekbe saját kutatómunkájuk révén újabb és újabb elemeket illesztettek bele. Ellenzője e nézeteknek alig akadt, s az ellenvélemények is csupán néhány részkérdést érintően fogalmazódtak meg. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a magyar nyelvtörténészektől szinte egységesen vallott véleményt a történettudósok jó része is felhasználta bizonyító érvként saját munkájában. Ez a kiegyensúlyozott, meglehetős véleményegységet mutató helyzet a 20. század második harmadának kezdetétől évtizedekig fennállt. E tudományos építménynek a szilárdnak hitt falain az első rést az 1970-es években Kristó Gyula és munkatársai ütötték néhány kronológiai tétel megkérdőjelezésével.6 Az ezt követő évtizedekben a nyelvész-névkutatók részéről is főképpen az időrend kérdéskörében került sor az ismeretek finomítására. Az ezredfordulón aztán Kristó Gyula elérkezettnek látta az időt arra, hogy — közvetlenül Kniezsa tételeinek kritikáját adva — átfogó bírálat alá vegye a fenti nyelvészeti elméletet, sőt arra is vállalkozott, hogy az általa kiiktatandónak vélt eljárások, módszerek helyébe újabb vizsgálati szempontokat, lehetőségeket állítson.7 E kérdéskörhöz a továbbiakban több oldalról kívánunk közelíteni. Meg kell vizsgálnunk először is azt, hogyan vélekedik ma a névkutatás a névadás és a névhasználat általános kérdéseiről, miben tér el ez a felfogás a korábbi véleményektől, és mindez milyen következményekkel jár a nyelvi és az etnikai rekonstrukció lehetőségei terén. Ezt követően szisztematikusan megvizsgáljuk Kniezsa István egykori tételeit, figyelembe véve Kristó bíráló megjegyzéseit is, s mindebben igyekszünk tekintettel lenni azokra a finomításokra is, amiket ezen a téren az újabb kutatások eredményeztek. A harmadik körben Kristó legújabb javaslatait kívánjuk mérlegre tenni. Mindezek alapján pedig szeretnénk összegezni azokat a nyelvészeti-névtani eljárásokat, amelyeket a mai tudásunk szerint alkal6 Vö. Kristó Gyula - Makk Ferenc - Szegfű László: Adatok „korai” helyneveink ismeretéhez I—II. Acta Historica Szegediensis. Tomus XLIV, XLVIII. Szeged 1973., 1974.; Kristó Gyula: Szempontok korai helyneveink történeti tipológiájához. Acta Historica Szegediensis. Tomus LV Szeged 1976. 7 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m.
