Századok – 2016
2016 / 1. szám - KRÓNIKA - Ligeti Dávid: Beszámoló a Szabad választás - szabad a választás? című konferenciáról
KRÓNIKA 253 Az előadás harmadik része Magyarország 1945 utáni nemzetközi kapcsolatait és diplomáciáját vizsgálta. A magyar külügyminisztérium — rendkívül szerény személyi és anyagi feltételek közepette — Budapesten 1945. április 11-én kezdhette meg működését. Jóllehet kezdetben tehát a Horthy-korszak külügyérei teljesítettek szolgálatot, illetve képzettségük és nyelvtudásuk alapján mások is bekerültek, de a helyzet alaposan megváltozott a B-listázásokkal, amely súlyos szakember-hiányt eredményezett. A párizsi békeszerződés sem állíthatta teljesen helyre az ország szuverenitását, így a magyar külpolitika 1956. október végéig megszűnt létezni. Az első szekciót Szerencsés Károly habilitált egyetemi docens (Eötvös Loránd Tudományegyetem) impresszív előadása zárta le, amelynek címe A választások eredménye a választási rendszer tükrében volt. Az előadó a választást „a magyar nemzet hihetetlen manifesztációjaként” értékelte. Kijelentette, hogy a nemzet fel volt készülve a demokrácia felépítésére, amelyet azonban megakadályozott a szovjet Vörös Hadsereg eltérítő ereje. Az 1945-ös demokratikus szellem mellett a nép 1956-ban vérrel tett hitet, és ennek a sornak a vége az 1990. évi szabad választás volt. Szerencsés a választás eredményét részleges sikerként értékelte, hiszen minden választás annyit ér, amennyit abból a végrehajtó hatalomba át lehet vinni”. A docens megállapította, hogy nem beszélhetünk általános választójogról, hiszen jelentős társadalmi csoportok voltak kirekesztve abból („reakciósok”, „fasiszták”, besúgók, továbbá az 1937. december 31-i állapotnak megfelelően külhoni magyarok). A politikai cenzus mellett a magyar történelemben addig példátlan módon nemzetiségi cenzus is megvalósult a németség kizárásával, amelyet tovább erősített, hogy az 1941. évi népszámlálás alapján a magukat akkor magyarnak való német anyanyelvűeket is diszkriminálták. A jelölteket emellett megrostálták, számos személyt ideiglenes internálással fosztottak meg aktív- és passzív választójogától. Az összeíró választási bizottságokban a kommunisták igen erős befolyásra tettek szert, ennek tükrében nem meglepő, hogy Tildy Zoltán nemzetközi ellenőrzést sürgetett. A tisztán listás választáson 12 ezer szavazat jelentett egy mandátumot. Szerencsés rámutatott, hogy a demokratizálódási folyamatot beárnyékolta, hogy a képviselői visszahívás joga komolyan felvetődött. A szovjet politikai intenciók már előre determinálták, hogy a kormányzás a politikai eredményektől független lesz, vagyis, hogy fele-fele arányban lesznek képviselve a kisgazdák, illetve a deklaráltan baloldali pártok. Ezt az erős korrekciót tovább erősítette az MKP hatalma a Gazdasági Főtanácsban, a politikai rendőrségben. A politikai elit legitimációját tovább csökkentette, hogy Budapest kivételével nem volt törvényhatósági választás. Az előadó rámutatott arra, hogy míg 1945-ben 92%-os volt a részvételi arány, ez 1990-re 65%-ra apadt. Az előadás zárásaként Szerencsés ismét kijelentette, hogy minden nehézség ellenére valós esély kínálkozott a demokrácia megvalósítására az 1945. novemberi választáson. A második szekciót Baráth Magdolna osztályvezető (Allambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) előadása vezette fel, aki a Szövetséges Ellenőrző Bizottság tevékenységéről számolt be. A SZEB keretén belül a szovjetek végig abszolút dominanciával bírtak, és kezdettől fogva markánsan avatkoztak
