Századok – 2016
2016 / 1. szám - KRÓNIKA - Ligeti Dávid: Beszámoló a Szabad választás - szabad a választás? című konferenciáról
254 KRÓNIKA be a magyar belpolitikai életbe. A testületet az amerikai ellenőrző bizottságok tükörképeként hozták létre. A SZEB működése két szakaszra osztható. Az első fázis során az 1945. január 20-i fegyverszünettől a háború végéig tartó időszakban az amerikai, angol felet csak utólag tájékozatták a szovjetek, míg a békeszerződés aláírásáig terjedő időben az angolszász megbízottak szabadon mozoghattak az országban, sőt elvben konszenzus kellett a döntésekhez. A szovjetek azonban csaknem minden belpolitikai kérdésbe beavatkoztak, Szviridov altábornagy pedig deklarálta, hogy a szovjeteknek mindent joguk van látni, tudni és ellenőrizni. A SZEB vezetői például nehezményezték, hogy a magyar kormány nem egyeztetett velük a Központi Nyomozóiroda létrehozásának szándékáról. A Bizottság aktívan avatkozott be a választásokba is. Erősen szorgalmazták a közös választási lista létrehozását, de az megfigyelhető, hogy sokszor még engedékenyebbek is voltak, mint Moszkva. E folyamat pontos rekonstruálása a szovjet levéltári anyag töredékes ismerete folytán jelenleg nem lehetséges. Csak következtetni tudunk arra vonatkozóan, mekkora szerepe lehetett a SZEB-nek az összeesküvési teóriák, valamint a szalámitaktika végrehajtásában, a vegyes gazdasági társaságok létrehozásában. E folyamatokat az angolszászok végig kritizálták, és amikor 1947. szeptember 15-én a SZEB befejezte működését az USA megkérdőjelezte a testület legitimációját. Kiss Dávid tudományos munkatárs (VERITAS Történetkutató Intézet) A Magyar Kommunista Párt felkészülése a választásokra címmel tartott előadást. Kiss kifejtette, hogy az MKP-nál a választások gondolata a május 1-jei ünnepet követően fogalmazódott meg, de csak az 1945. augusztus 15-i ülésen határozták meg a főbb teendőket. Lényeges szempont volt, hogy a párt vezetése ekkor is és az október 7-i fővárosi törvényhatósági választások előtt is a saját, és a velük később hivatalosan szövetségben lévő szociáldemokraták jelentős győzelmére számított. A propaganda mellett egyébként a következőkben szabták meg a teendőeket: Az SZDP-val történő szövetség kiépítése a választásokra, a szakszervezetekkel, az MNDSZ (Magyar Nők Demokratikus Szövetsége), a MADISZ-szal (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség) történő szorosabb együttműködés a választásokkal kapcsolatban. Ez utóbbi két szerv gyakorlatilag az MKP-hez szorosan kötődő volt, a másik kettőben pedig igyekeztek minél jelentősebb befolyást szerezni. A jogszabályalkotásba is jelentős mértékben beleszóltak, erre egy példa Révai Józsefnek az augusztus 30-i agitátor iskolán tartott előadása volt, amelyben már azt is „megjövendölte”, hogy a szeptember 4-én felálló Országos Nemzeti Bizottság mely pártok indulását fogja engedélyezni. Az agitáció során jelentős szerepet játszott az élelmezés kérdése, valamint a női szavazók megnyerése — a háború következményeként a nők aránya jelentősen felülreprezentált volt. A választásokra való felkészülést Farkas Mihály irányította; legfontosabb eredménye a rendező-gárda megteremtése volt. A kommunista felkészülés kudarcát elsőként az 1945. október 7-i budapesti választás jelentette, ahol a baloldal meglepő vereséget szenvedett. Minthogy november 4-ig már csak egy szűk hónap maradt hátra, az addigi agitációs kudarcot már nem lehetett kiküszöbölni.
