Századok – 2016
2016 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Ungváry Krisztián: Jobst Ágnes: A Stasi működése Magyarországon. A keletnémet és a magyar állambiztonság kapcsolata 1955-1989
két, valamint a szervezetekre vonatkozó parancsok és végrehajtási utasítások tartoztak vizsgálatának fókuszába. Az NDK mint végig posztsztálinista politikai képződmény és a „Kádárizmus” különböző árnyalataiban folyamatosan változó magyar szocializmus együttműködése a különbözőségek okán sem volt egyszerű. Ennek néha humorosnak tekinthető mozzanataira Jobst is utal, például akkor, amikor Erich Mielke állambiztonsági miniszter számára még az 1957-es MSZMP állásfoglalások is túlságosan Jobboldalinak” tűntek, olyannyira, hogy felmerült az 1956-os forradalomról szóló propagandabrosúra, az NDK-ban németül is kiadott ún. „Fehér könyv” betiltása is, amitől végül csak azért tekintettek el, mert attól tartottak, hogy ezzel még nagyobb botrányt okoznak. A két ország különbségeire és hasonlóságaira példa, hogy az NDK-ban az állambiztonság végig külön minisztériumi rangot viselt, azaz megfeleltethető az AVH 1950 és 1953 közötti állapotának. Vezetési szempontból tehát az NDK állambiztonsága az érett sztálinizmus állapotát konzerválta, szemben a magyar helyzettel, ahol az állambiztonság többszörösen és biztosan a párt illetve azon belül a belügyminisztérium alárendeltségében működött. A kötet tárgyalja a berlini magyar rezidentúra létrehozását, de a hírszerzési és kémelhárítási együttműködést csak nagy vonalakban ismerteti. Az együttműködési részterületek közül csak a bilaterális jellegű és a turizmussal kapcsolatos kérdéskör lesz részletesebben bemutatva. A többi ilyen terület (terrorelhárítás, egyházi elhárítás, ipari-technológiai hírszerzés, és az NSZK elleni hírszerzési és kémelhárítási ügyek) feltárása nyilván a jövő kutatásainak feladata. Hozzá kell tennünk, hogy a kérdéskör kutathatóságának alapfeltételét jelentő operatív anyagokhoz történő hozzáférés a BStU-ban is rendkívül nehéz. Jobst erőssége a szervezettörténeti megközelítés és az állambiztonsági együttműködés jogi hátterének vizsgálata. Munkájának újszerűsége a Stasi magyarországi operatív csoportjának részletes vizsgálatából áll. Ez a német szakirodalomban is szinte teljesen feltáratlan terület, Magyarországon pedig csak Dunai Andrea foglalkozott vele A Stasi a Balatonnál című 2009-es tanulmányában. Jobst a témát kiterjeszti a létrehozás körülményeire, az átszervezésekre, a felettes szerv változásaira is. Emellett részletesen bemutatja a tiltott határátlépésen ért NDK állampolgárok elleni eljárások menetét. Mindezt az eljárásokban részt vevő Stasi munkatársak személyi anyagainak feldolgozása egészítette ki. Ezekből fontos mentalitástörténeti különbségek is rögzíthetőek. A könyvből részletes adatokat tudhatunk meg a Magyarországon foglalkoztatott Stasiügynökök számáról. Ez különösen érdekes, hiszen egy teljesen aránytalan viszonyról van szó: 1973-ban például nem kevesebb mint 141 (!) Stasi-ügynök dolgozott szezonálisan Magyarországon, míg a magyar állambiztonság vélhetően egyetlen egy hálózati személyt sem foglalkoztatott az NDK-ban azért hogy ott magyar turistákat ellenőrizzen. Olvasóként azonban örültem volna több részletnek. Jobst például csak röviden említi, hogy a Stasi az 1980-as években még arra is fordított energiát, hogy vezető magyar értelmiségiek kultúrpolitikai álláspontjáról információkat szerezzen. Egyik ügynöküket egy rostocki kiadó munkatársának adták ki, de az illető a magyar állambiztonság előtt dekonspirálódott és ebből kínos incidens keletkezett, amit az MSZMP KB szintjén tudtak csak kezelni. Érdekes lett volna ennek kapcsán megtudni a lebukás pontos részleteit, azt hogy az érintett pontosan milyen értelmiségiekhez is járt és azoknak miről mi is volt a viszonya? Az sem lett volna érdektelen, hogy az MSZMP felső vezetése hogyan kezelte egy „baráti szocialista” ország beavatkozását. Hogyan és mennyiben fogalmaztak meg kritikát az NDK-val szemben, ami esetleg túlmutatott a konkrét ügyön. A határzár, határnyitás és határsértés kérdésköre teljesen más okokból, mint az 1980-as években, ma is aktuális. Jobst monográfiájának utolsó fejezetében az egyre inkább eszkalálódó NDK-menekültügyet járja körül. Ez szervesen összefüggött a magyar nyitás politikájával, ami az NDK-ban sem maradt észrevétlen, és amit a szerző szintén külön fejezetben ismertet. A magyar-NDK együttműködés lényegét Jobst az idegenforgalom állambiztonsági ellenőrzésében, pontosabban a tiltott határátlépések megakadályozásában látta. Emiatt a magyar-NDK viszony végig aszimmetrikus maradt: magyar turisták ugyanis egyáltalán nem szorultak rá arra, hogy az NDK-n keresztül próbáljanak nyugatra távozni - ennek semmi értelme sem lett volna hiszen ez lett volna az összes választható opció közül a leginkább kockázatos. Ezzel szemben az NDK polgárai számára a magyar határzárnál könnyebben áttörhető „vasfüggöny” Európában nem is volt elérhető. Az aszimmetrikus viszony miatt a magyar hatóságokra egyre nagyobb teher nehezedett. Nem véletlen, hogy a magyar politikai vezetés idegenkedése az NDK politikusaival szemben ebTÖRTÉNETI IRODALOM 247
