Századok – 2016
2016 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Szakály Sándor: A magyar külpolitika kronológiája 1990-2010
ben az időszakban jelentősen megnőtt. Sőt azt is kimondhatjuk, hogy az 1980-as évek második felére a két rendszer már annyira eltávolodott egymástól, hogy az kölcsönös bizalmatlansághoz vezetett. Egy idő után az MSZMP politikusai már nem tekintették igazi feladatuknak a szocialista testvériség jegyében az NDK állampolgárok fegyelmezését. Ebből következtek azok a politikai döntések, amelyek 1989-ben geopolitikai jelentőségűnek bizonyultak és egy antagonisztikus szembenállás végéhez is vezettek. 248 TÖRTÉNETI IRODALOM Ungváry Krisztián A MAGYAR KÜLPOLITIKA KRONOLÓGIÁJA 1990 - 2010 Összeállította: Nagy Miklós Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó, Budapest, 2015. 552 o. Vaskos kötet. Alapos munka. Segédkönyv. Hasznos. Röviden talán e négy rövid mondattal — vagy inkább hat szóval — lehet és kell minősíteni a Külgazdasági és Külügyminisztérium Báró Bánffy Miklós Könyvtára munkatársának, az Eötvös József Kollégium — akkor még így írták a ma már ismét Eötvös József Collegium nevét - egykori diákjának, Nagy Miklósnak a munkáját. A szerző — ahogy illik — magát összeállítónak nevezi, hiszen nem tett ő mást, mint átolvasott sok száz nyomtatott és elektronikus oldalt — magyarul, németül, franciául és angolul —. Böngészett napi és hetilapokat, kézbe vett MTI kiadványokat, a Külügyminisztérium belső híreit tartalmazó összeállításokat és a Magyar Külpolitikai Évkönyv 1990 és 2010 között megjelent példányait. Amint ezek tanulmányozásával, cédulázásával végzett már csak egy kevés szerkesztői munka szükségeltetett ahhoz, hogy elkészüljön a kötet, amely fontos kiegészítője lesz — vagy már az is — a magyar Külügyminisztérium — az utóbbi években Külgazdasági és Külügyminisztérium — a magyar külpolitika forrásait, a Külügyminisztérium szervezetét és a magyar külpolitika kapcsolatait bemutató/bemutatni szándékozó köteteknek. Nagy Miklós úgy véli, hogy könyve e kiegészítő feladatok mellett önállóan is meg kell, hogy állja a helyét a külpolitikával foglalkozó különböző kiadványok sorában. Ezen elvárása úgy vélem helytálló. Ha valaki ugyanis a kötet által megadott időhatárok között fontos, a magyar külpolitikával kapcsolatos fontos eseményekre próbál rövid, de mégis informatív adatokhoz jutni az kezébe veheti a kötetet, amely kivitelre is szépnek, ízlésesnek mondható. S hogy megtalálható-e abban minden érdeklődésre számot tartó esemény? A legfontosabbak biztosan, de előfordulhat, hogy egy-egy jelentéktelenebbnek tűnő dolog nem. Ez nyilván az összeállító erejének és a terjedelem adta lehetőségeknek a függvénye. Természetesen ez a megállapítás inkább feltételezés, mint tényszerűen bizonyítható állítás, mert ahhoz tudnia kellene a kötetet a kezébe vevő olvasónak, érdeklődőnek, hogy mi az az esemény amire „rákeres”. Ez az a pont ahol a recenzens kicsit elbizonytalanodik, nevezetesen azért, mert úgy véli, hogy a könyvben található Index — ami személyekre teszi lehetővé a visszakeresést — talán kicsit kevés. Fontos lett volna a földrajzi névmutató, országok és települések megadásával. Mert Washingtonban, Moszkvában, Tokióban, Berlinben, Brüsszelben — és a sort folytathatnám — sok minden történt a kötetben megjelenő huszonegy esztendő alatt, ami magyar vonatkozásban is sorsfordító, sorsdöntő volt. Gondoljunk csak Magyarország NATO-hoz történő csatlakozásával kapcsolatos tárgyalásokra, az Európai Unióba történő felvételünkhöz vezető útra, de akár a Varsói Szerződésből történő kilépésre — pontosabban annak megszűntére —, egy-egy miniszterelnöki, külügyminiszteri látogatásra. Az olvasó természetesen minden esetben telhetetlen és szeretné, ha ismereteit egy könyv állandó forgatásával is kellően megalapozhatná, ezért úgy véli — így a kötet ismertetésére vállalkozó is —, hogy milyen nagy segítséget jelentene számára, ha az Indexben szereplő személyekre vonatkozóan rövid életrajzi adatokkal is találkozhatna. Ha a kötet a magyar Külügyminisztérium szervezeti felépítését, annak változásait is közreadná (adta volna). Erre természetesen lehet azt mondani, hogy akkor ne egy kronológiát, hanem egy annál sokkal terjedelmesebb, tartalmasabb, a lexikonokkal vetélkedő kiadványt kellett volna összeállítania Nagy Miklósnak, aki úgy vélem arra is alkalmas lett volna, csak legfeljebb a kötet megjelenésére még néhány esztendőt várhattunk volna. Ezért ezek a felvetések maradnak olvasói/használói vágyak, amelyek azért talán valamikor teljesülhetnek. Egyébként a Külügyminisztérium
