Századok – 2016

2016 / 1. szám - MŰHELY - Pritz Pál: Hory András varsói évei

HORY ANDRÁS VARSÓI ÉVEI 185 hogy a külpolitikát továbbra is Bethlen szabja majd meg. Inkább elment 1925-ben Berlinbe követnek. Gömbös Gyula kormányában 1933 elején aztán elvállalja a posztot, mert a Bethlennél kisebb kaliberű kormányfő mellett önál­lóságot remélt. „Csak” azt nem vette számításba, hogy a szintén nem tehetség­telen Gömbös Gyula az idők során sokat tanult. így azután (messze nem szo­katlanul, hiszen a diplomáciatörténet tárháza tömve van kormányfők és kül­ügyminiszterek összecsapásaival) sokat huzakodtak. Miközben az alapkérdés­ben egyetértettek. Tehát abban, hogy ápolni kell a magyar-olasz viszonyt, ám ennél is lénye­gesebb Berlin támogatásának megszerzése. Kétszeresen nehéz feladvány volt ez. A harmincas évek első felében is elevenen élt a húszas évek valósága. Ami­kor a weimari Németország idegenkedve nézett Horthy Miklós ellenforradalmi, polgári demokratikusnak aligha mondható Magyarországára. Azután hiába tartották mindkét oldalon emlékezetben az első világháborús vállvetve végig­­küzdöttnek stilizált16 éveket, a húszas évek német külpolitikája az un. Erfüllungspolitik, vagyis a beilleszkedés, a franciákkal való közös hang keresésének politikája volt. A hivatalos magyar politika az évtized zömében ugyan nem revizionista, ám Berlinben is tudtak a szavak mögé nézni. Akár az 1871 utáni évtizedek német-francia históriája is szolgálhatott beszédes párhu­zamként. Amikor a franciák nem beszéltek Elzász-Lotharingiáról, mégis foly­ton a visszaszerzésén járt az agyuk. A korabeli magyar-német viszony olyan volt, hogy Bethlen Istvánt Berlin — annak minden törekvése ellenére — csak 1930-ban fogadja állami látogatásra. Az első világháború Németország addigi Duna-medence-politikáját is le­zárja. Azt a politikát, amelynek középpontjában Magyarország állt. Helyére — és ez ma is így van — a Balkán-politika (Südostraumpolitik) lépett. Magyaror­szágot már az is sértette, hogy a balkáni térségbe soroltatott. Ám hiába vágyott arra, hogy Berlin megint abban a szellemben kezelje, ahogy azt vele szemben Otto von Bismarck tette,17 ilyen visszarendeződést Gömbös Gyulának sem sike­rült elérnie. A weimari és nemzetiszocialista Németország sakktábláján is Ma­gyarország csak az egyik — fontos, ám nem a legfontosabb — figura. Gömbös­ről még ma is sok helyütt lehet olvasni azt a téves elbeszélést, mintha 1933. jú­niusi németországi vizitjével ő legitimálta volna a totális diktatúrát dermesztő gyorsasággal kiépítő, koncentrációs tábort már 1933 májusában berendező 16 A vilmosi liberál-imperialista Németország mind nagyobb fölénnyel kezelte Bécs-Budapest központú szövetségesét. 1917-ben megakadályozta békekötési törekvéseit. Nincs arra hiteles törté­nelmi válasz, hogy a háború akkori befejezése vajon megmenti-e a Monarchiát, s benne a Szent István-i Magyarországot. Ám az bizonyos, hogy az 1918 őszi teljes vereség a végleges pusztulással lett egyenértékű. Már az 1916-ban publikált, Közép-Európát német égiszű gazdasági blokkba szer­vezni akaró Naumann-terv is világossá tette, hogy a dunai Monarchia gazdaságilag a német biroda­lom függvénye lesz, az 1918 májusában Spaa-ban aláírt vámuniós megállapodás ezt a nyomvonalat mélyítette tovább. 17 Otto von Bismarck úgy látta, hogy a Habsburgok birodalmának megabroncsolásában fontos lehet a magyarság szerepe. így az 1867. évi osztrák-magyar kiegyezést is szorgalmazta. A kiegyezés pedig lehetővé teszi, hogy a magyar politikai elit a Szent István-i birodalom belügyeit teljes önálló­sággal intézze. A következő évtizedek népességszámban, gazdaságban, kultúrában a jelentős gyara­podás időszakát hozzák meg.

Next

/
Thumbnails
Contents