Századok – 2016
2016 / 1. szám - MŰHELY - Pritz Pál: Hory András varsói évei
182 PRITZ PÁL Mivel a Külügyminisztériumtól a háború kitörése óta semmiféle politikai tájékoztatást nem kaptam, kértem, hogy lehetőleg mielőbb táviratilag informáljanak. Vörnle cinikus hangon így válaszolt:- Olvassátok el az újságokat. - Ezzel letette a kagylót.”9 Mindezzel szemben Vörnle János aznapi feljegyzése a következőket rögzíti: „Ma délután 5 órakor felhívott Bukarestből Bárdossy követ és Hory követ nevében, aki jelenleg Csernovitzban, a Palace Hotelben lakik, a következőket közölte. Hory azt a kérést terjeszti elő, hogy Csernovitzban maradhasson és ne kelljen neki visszamennie Lengyelországba. Idegei teljesen összeroppantak, 16 nap óta nem aludt és nem bírja már az ottani zűr-zavart. Azt feleltem Bárdossynak, hogy egy követnek ott van a helye, ahol a kormány székel, de amennyiben a többi követségek is Csernovitzba teszik át székhelyüket, úgy Hory is ott maradhat. Erre Bárdossy kijelentette, hogy tudomása szerint már több követ van Csernovitzban, köztük az olasz nagykövet is. Erre kijelentettem, hogy ilyen körülmények között nincs kifogásom az ellen, hogy Hory is ott maradjon. Kívánatosnak jeleztem egyébként, hogy Hory alkalmazkodjék mindenben az olasz nagykövet eljárásához. Bárdossy végül megemlítette, hogy 50.000 leit szándékozik Horynak küldeni, amihez hozzájárultam.”10 Természetesen a történész átérzi, át kell hogy érezze hősének, hőseinek szenvedését, tragédiáját. Jelen esetben azoknak a kétségbeesett helyzetét, akik a hitleri Németország agressziójának lettek így-úgy áldozatai. Ennek az agressziónak a lengyel kormány mellé akkreditált Hory András is kárvallottja lett. Hiszen neki is el kellett hagynia kellemes állomáshelyét, sok álmatlan éjszaka nyomán összeomlott idegzete miatt kéri: „ne kelljen neki visszamennie Lengyelországba”. Ha nincs a magyar külügyi szolgálat rangsorában az ugyancsak előkelő harmadik helyen, folyamodványa akkor is arcégető. Nem is képes azt közvetlenül főnökei elé tárni. Régi barátjának, az akkoron bukaresti követnek, Bárdossy Lászlónak a közvetítésére bízza magát. És Bárdossy — láthatjuk — teljesíti nehéz helyzetben lévő barátja kérelmét. Ám mit láthat a kései olvasó, ha a történész nem terjeszti eléje Vörnle János feljegyzését? Csak Hory András naplójegyzeteknek mondott, valójában két évtizeddel később szerkesztett szövegből tájékozódhat?11 Az 1987-es kötet bi9 Hory 1987, 292-293. 10 K 63. 1939-17/7^592. 11 Szeptember elsején Hory a lengyel Külügyminisztériumba sietett, ahol a nagy fejetlenségben Józef Beck külügyminiszterrel tudott pár szót váltani. Hory természetesen most is a helyzet magaslatán volt, s mivel „tudta”, hogy „Pesten megfordult a vezető tényezők fejében egy esetleges angol-magyar garanciaszerződés gondolata”, ezért Becknél „az angol-román garanciaszerződés lényege és értelmezése felől” akart tájékozódni. „A gyorsan gördülő események folytán azonban ez a téma már nem került közöttünk szóba.” - így olvasható ez az 1987-es kötetben (Hory 1987, 263., alulról második bekezdés.) Am ezen utolsó mondat előtt Hoiy előadásában van még egy, általa aztán áthúzott mondat. Azt azért kellett áthúznia, mert az egyértelműen rávilágít írásának utólagos voltára, így hangzik: „A külügyminiszter azt felelte, hogy a súlyossá vált helyzet most teljesen igénybe veszi, de amint lehetséges lesz, tájékozódni fog és megadja a kért információt.” (MTA Könyvtára Kézirattár Ms 10.864 A német agresszió. Naplójegyzetek - 14. o.) Az áthúzott mondatot akkoron azért nem adtam meg jegyzetben, mert nem tudományos, hanem tudományos népszerűsítő kiadványról volt szó.)
