Századok – 2016
2016 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Szilágyi Gábor: Földes György: Kádár János külpolitikája és nemzetközi tárgyalásai I-II.
1620 TÖRTÉNETI IRODALOM A Radványi-ügy kapcsán pánikhangulat uralkodott el, és ismét előtérbe került a megbízhatóság, a „jellemszilárdság” követelménye: felülvizsgálták 113 vezető adatait. A sztálinista szemlélet továbbélését, egyben a kádári pragmatizmus korlátáit jelzi, hogy megnézték “a származás szerinti összetételt” is. Ebben a tekintetben megdöbbentő adatokkal szolgál a kötet: a külügyesek 70 százaléka a belügy titkos munkatársa volt. Emellett az állomány 10 százaléka a belügyi, illetve a katonai hírszerzés kötelékébe tartozott. A korabeli meghatározás szerint a nem hivatalos hírszerzők a munkájukat “a BM felkérésére önként vállalják.” Csak találgatni lehet, hogy az önkéntesség milyen közvetlen és közvetett nyomásgyakorlást takart, viszont elárulja, hogy a társadalom totális ellenőrzésére irányuló hatalmi akarat a hatvanas években is érvényesült. Még 1973-ban is kijelentették, hogy külügyi munkára alkalmatlan aki apolitikus, vagy aki nyugati országokban rokonokkal rendelkezik és azokkal tartja a kapcsolatot. A szovjet hatalmi tér érvényesülését mutatja, hogy Moszkva jóváhagyására volt szükség a diplomáciai kapcsolatok felvételére Izraellel és Dél-Koreával, holott ekkor már 1989-et írtunk. A változó szelekre utal azonban, hogy 1989-től már a bécsi diplomáciai akadémiára is lehetett jelentkezni. Ennek ellenére a rendszerváltást követően újabb elitcsere következett a Külügyminisztérium hányattatott történetében. Baráth Magdolna és Gecsényi Lajos nagy jelentőségű forráskiadványa közli az 1945 és 1990 közötti korszak magyar külképviseletek archontológiáját és a külképviseletek vezetőinek életrajzát, betekintést adva az elmúlt korszak erőszakolt elitcseréibe és hatalmi viszonyaiba. Borhi László Földes György KÁDÁR JÁNOS KÜLPOLITIKÁJA ÉS NEMZETKÖZI TÁRGYALÁSAI I II. Napvilág, Bp., 2015. 1360. o. A Kádár-korszak kutatójaként (Hatalom és mozgalom 1956—1989. Bp. 1989; Az eladósodás politikatörténete 1957-1986. Bp. 1995; Magyarország, Románia és a nemzeti kérdés 1956-1989. Bp. 2007) ismert Földes György új, majdhogynem fizikai értelemben is megkerülhetetlen könyvvel jelentkezett, ezúttal az éra névadójának külpolitikusi teljesítményét vizsgálva. A munka terjedelme és témájának átfogó jellege okán egyaránt alapmű kvalitásokkal rendelkezik, amelyet a korszak külpolitikájának minden kutatója sokat és haszonnal forgat majd a jövőben. A szerző vizsgálatát nem a Kádár-kori Magyarország külkapcsolataira, hanem egy személy, Kádár János külpolitikusi ténykedésére összpontosítja. (A két téma persze nem mindig vizsgálható teljesen elkülöníthetően.) Ennek fényében fontos hozzájárulás a két kötet a 20. századi magyar történelem talán legvitatottabb alakjának tudományos megítéléséhez. A cím összetettségét a két rész eltérő kialakítása indokolja. A „Kádár János külpolitikája” fordulat egyértelműen az első, monografikus kötetre utal, amely a történettudomány eszköztárát, módszertanát alkalmazva törekszik a témának a maga teljességében
