Századok – 2016
2016 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Fiziker Róbert: Tudós és katona. Markó Árpád visszaemlékezései I-II.Szerk. Kincses katalin Mária - Mészáros Kálmán
1598 TÖRTÉNETI IRODALOM vallott igazságát, hogy leghelyesebb, ha a könyv nonum prematur in annum — azaz legalább kilenc évig heverjen a polcon, mielőtt a nyilvánosságra kerül, hogy az írónak legyen ideje munkáját ismételten átolvasni, átgondolni - a gyakorlatban is érvényre juttassa. A Rákóczi-, Zrínyi- és Hadik-kutatásokon kívül kiemelendó'k a különböző' tudományos (pl. az 1938. évi nemzetközi történészkongresszuson, Zürichben) és tudományos ismeretterjesztő' fórumokon (a Magyar Történelmi Társulatban, a Tiszti Kaszinóban, a Kisfaludy Társaságban és a Magyar Rádióban) tartott előadásai és felolvasásai. Az „igazi Rózsa Sándorról” szóló írását 1927-ben tizenöt folytatásban közölte Pethő Sándor szerkesztő javaslatára a Magyarság című napilap. A kézirat „lerántotta a glóriás nimbusz mondvacsinált hazafias palástját egy közönséges kapcabetyár válláról”. Ráadásul a kapott honoráriumból egy kéthetes tartózkodásra is futotta az olasz fennhatóság alatt lévő Abbáziában. Markó leginkább azt fájlalta, hogy bár tudományos körökben munkásságát elismerték, a honvédség legfőbb vezetősége nem méltányolta erőfeszítéseit és ezért a „meg nem értés és csökönyös korlátoltság iszapos árjában” kellett úsznia. Somkuthy József altábornagy, honvédelmi miniszter 1936 őszén Rátz Jenő, a Vezérkar főnökének előterjesztésére ingerülten így reagált: „Hagyjatok már békét nekem Markéval. Ha annyira kitűnő tudós, akkor tegyétek meg őt kultuszminiszternek vagy az Akadémia elnökének, de a honvédségben ezredes nem lesz.” Habsburg József Ágost nyugállományú tábornagy, az MTA akkori elnöke erre azt válaszolta: „Rendben van. Száz év múlva senki sem fogja tudni, hogy hívják ma a honvédelmi minisztert, de ha valaki száz év múlva a Rákócziszabadságharccal fog foglalkozni, az akkor tudni fogja, ki volt Markó Árpád.” A tudós katona végül mégis ezredes lett, 1938. november elsején, „különös kormányzói keggyel”. Akkor már az őt jól ismerő Rátz volt a szakminiszter és Werth Henrik gyalogsági tábornok a Vezérkar főnöke. Markó a múlt század harmincas éveiben Tolnai Vilmos egyetemi tanár biztatására a „szörnyű magyar »honvéd nyelv« megtisztítása mozgalmának” élére állt. 1940-ben, a Magyar Katonai Szemle szerkesztői értekezletén állt elő tervével, de akkor „kereken elutasították”, arra hivatkozva, hogy „ilyenre most nincs pénz”. Végül 1958 és 1961 között jelent meg hét folytatásban az Adalékok a magyar katonai nyelv fejlődéstörténetéhez című munkája a Hadtörténelmi Közlemények hasábjain. Véleménye szerint például „valóban komikusán hatott”, amikor egy feljebbvaló mondanivalóját befejezve így bocsátotta el a beosztottjait: „Köszönöm, uraim, lelépni.” „Hová lépjünk le a szoba padlóján?” - gondolta magában és Rátz Jenő meggyőzésével sikerült is elérnie, hogy az „Abtreten” német műszó szolgai fordításával meghonosodott „lelépni” vezényszót a „Végeztem!” kifejezéssel pótolták. Hosszú levéltári működése legnagyobb eredményének azt tartotta, hogy Hadik András három nagy ládában őrzött levéltárát a tábornagy közvetlen leszármazottjától, dr. gróf Hadik-Barkóczy Endrétől rendezett állapotban megszerezte. Markó beszámol még a külföldi kollégákkal, többek között Emile Pillias francia történésszel, II. Rákóczi Ferenc francia kapcsolatainak kutatójával létrejött személyes kapcsolatáról, a zürichi nemzetközi történészkongresszusról, ahol Kosáry Domokos társaságában adott elő (A hagyomány és a forradalom hatása a Napóleon-kori hadügyre címmel). A Párizsban működő Commission d’Historie Militaire Comparée igazgatóságába is beválasztották. A harmadik fejezet, Katonaéletem 1905-1921 címmel, a képzés állomásainak bemutatásán túl mintegy 60 százalékban az első világháborús, a keleti hadszíntéren történt eseményekkel (különösen a Markó részvételével lezajlott harcokkal, utásztiszti feladatainak bemutatásával) foglalkozik. Volt miről beszámolnia: a szerző harminc hónapot töltött a gyalogság első tűzvonalában. Célja az volt, hogy a Monarchia hadseregének „bemocskolt becsületét helyreállítsa”. A történéseket harctéri noteszei alapján „alul- és
