Századok – 2016
2016 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Fiziker Róbert: Tudós és katona. Markó Árpád visszaemlékezései I-II.Szerk. Kincses katalin Mária - Mészáros Kálmán
1596 TÖRTÉNETI IRODALOM számos korszakát felöleli, a hazai hadtörténetírás megkerülhetetlen, az utódok által gyakran méltatott és hivatkozott fejezete. Teljes életútját, katonai és tudományos pályáját, társadalmi kapcsolatrendszerét és kamarazenei tevékenységét, illetve személyiségét és világlátását is bemutató részletes, alapos és érintetlenül fennmaradt visszaemlékezés-sorozatát Markó az 1960-as évek közepén személyesen adta át a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának, a szerzó' saját példányai pedig az ezredfordulón kerültek a Hadtörténelmi Levéltárba. Ezeket fűzte össze a szerzői szándéknak is megfelelő logikus rendben a szerkesztőpáros. A Kaleidoszkóp című, mozaikszerűen összefűzött, szintén kéziratos formában fennmaradt emlékkép-sorozat közlésétől azért tekintettek el, mert annak egyedül rendelkezésre álló akadémiai példánya a fejezetszámok alapján hiányosnak tűnik. Az első nagyobb szakasz - Hatvanöt esztendő muzsikája. A hegedű szolgálatában címmel — a 12 éves korától hegedűművésznek, majd karmesternek készülő Markó zenei érdeklődéséről, képzéséről, műveltségéről és hatvanöt éven át tartó amatőr, de professzionális muzsikusokra jellemzően intenzív, „a világ mindennapi színteréről szinte elszálló” kamarazenészi pályafutásáról, „minden politikán felül álló és élő művészetéről” számol be, elsősorban a „maga szórakoztatására”, ugyanakkor egyfajta „művelődéstörténeti korrajz” szándékával is. A hegedülés és a koncertlátogatás az ő számára ugyanis nem csupán zenei műveltségéből fakadó napi szintű szükséglet, hanem egyben a társadalmi érintkezés, kapcsolatteremtés és kapcsolattartás legmeghatározóbb eszköze és módja is volt. A szerző szeretettel emlékezik meg Boroviczényi Nándor, a „Főtisztelendő Tanár úr”, illetve „az erősen szemita jellegű” arcú zeneakadémiai növendék, Pécsi Károly rozsnyói hegedűóráiról, sőt elhivatott muzsikusként a hegedű keletkezéstörténetébe is beavatja az olvasót. Markó saját zenekarával a Radetzky Marschot játszotta kadétkorában, fellépett „bozontos művészparókában”, kamarazenész társa, Puky Endre, ismert kormánypárti politikus és többek között nemzetgyűlési, illetve országgyűlési alelnök mintájára zenei „anyakönyvben” jegyezte fel, mikor, hol, kikkel és mit játszott. 1945-ig mintegy kétszáz zenei esemény rögzítéséig jutott. (Sajnos, ez a feljegyzés elveszett a második háborús pusztulás alatt.) Számára „Lajos bácsi” — értsd Beethoven — maradt mindig a kamarazene-költők fejedelme, illetve Mozart és Haydn a kamarazene apostolai. Markó Árpád 17 évesen, saját bevallása szerint „zenei élete tespedésében” - miután Pécsi nem tudta tovább vállalni az oktatását, illetve megszemlélte a császári és királyi VI. hadtest Rozsnyó környékén tartott hadgyakorlatát — döntött úgy, hogy hivatásos katona lesz. A Wiener Neustadt-i Mária Terézia Katonai Akadémia elvégzése után 1906-ban hadnagyként került a kassai béke-állomáshelyű, cs. és kir. 34. magyar, „hősi hagyományokban gazdag derék” gyalogezredhez, majd — miután a közös haderő vezérkari iskolájába nem vették fel - a cs. és kir. 13. komáromi utászzászlóaljnál abszolvált műszaki kiképzés után ezrede utászosztagának parancsnoka lett főhadnagyi rangban. Hadtörténészi pályafutása - erről szól a második, Életem a történettudomány szolgálatában címet viselő nagyobb fejezet — tulajdonképpen 1915 tavaszán kezdetét vette, amikor ezredsegédtisztként minden, az ezredét érintő eseményről és parancsról értesült, és azokat a harcok résztvevőjeként átélt harci cselekményekkel együtt, kiegészítve a betegsége miatti hosszabb távollétei alatt történtekkel, kötelességszerűen naplóban, majd később önálló hadtudományi monográfiában rögzítette is. Markó 1921 júniusában - miután a Felvidéket el kellett hagynia és az újjászerveződő hadseregben, az ottani „erősen soviniszta érzések”, „az új, politizáló honvédszellem” és a tisztek és a legénység közötti „rendkívül durva érintkezésmód” miatt, illetve a „régi, katonás, hagyománytisztelő szellem” eltűnése okán sem találta meg a számítását - lett a Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum munkatársa. A latin és a görög nyelvismeret mellett németül is franciául is kiválóan beszélő Markó fél 9-tól délután 2-ig tartó hivatalos
