Századok – 2016
2016 / 6. szám - KRÓNIKA - Dávid Géza: Halil Inalcik (1916?-2016)
1586 KRÓNIKA publikált, amelyben vele kapcsolatos fontos iratok és tanulmányok kaptak helyet. Az értekezések közül később az egyik önállóan is megjelent, s a Balkánon nagy számban felbukkanó, a szakma számára azonban addig homályban maradt keresztény szpáhikra irányította a figyelmet. Még mindig ennél az esztendőnél maradva: ekkor hagyta el a nyomdát az oszmán hódítási politika jellemzőit taglaló dolgozata (Ottoman Methods of Conquest), amely nagy hatással volt a magyarországi történészekre, többek között Szakály Ferencre is. Inalcikot 1943-ban nevezték ki docenssé, 1952-ben pedig egyetemi tanárrá. A különleges török szabályozás értelmében, amely szerint a férfiak esetében ehhez elegendő volt 25 év állami alkalmazás, 1972-ben nyugdíjba vonult. Korábban is többször tartott előadásokat amerikai egyetemeken, így nem meglepő, hogy professzori megbízatást kapott Chicagóban. Nem sokkal ezután robbant be a nemzetközi köztudatba, az azóta több kiadást is megért és számos nyelvre lefordított angol nyelvű kötetével: The Ottoman Empire. The Classical Age 1300-1600. Ebben a több szempontból is újszerű és komplex megközelítésű műben már világosan kirajzolódott a társadalmi-gazdasági kérdések iránti nyitottsága, s bár a megrajzolt kép az utókor ítélete szerint időnként kissé statikus, ez egyfelől a korabeli ismeretek szintjével, másfelől a terjedelmi korlátokkal magyarázható. Az először általa használt „klasszikus korszak” kifejezés azonban nemzedékekre beitta magát a szakzsargonba. Ma már egyértelmű, hogy ezzel a művel emelte be a történettudomány központi témái közé az oszmanisztikát. Az Annales folyóirat és iskola nyilvánvalóan nagy hatást gyakorolt rá (csakúgy, mint a 20. század másik nagy formátumú török történészére, Ömer Lütfi Barkanra), amint az a szerző egy hosszabb cikkéből kitűnik (The Impact of the Annales School on Ottoman Studies and New Findings). Ennek köszönhető sok úttörő tanulmány, amelyek témái az Oszmán Birodalom katonai és pénzügyi átalakulása 1600 és 1700 között, tőkefelhalmozás az Oszmán Birodalomban, az isztambuli bazár központi szerepe a város (és a birodalom) kereskedelmében, a lőfegyverek elterjedésének társadalmi-gazdasági vonatkozásai vagy Max Weber és a szultanizmus kérdése. Sokszor megvárta, hogy többen is megnyilatkozzanak egy-egy vitás kérdésről, majd maga is hozzátette saját gondolatait. Szintetizáló készsége csúcsára talán az An Economic and Social History of the Ottoman Empire 1300-1914 című, Cambridge-ben megjelent öszszefoglalás 1600-ig tartó, bő 400 oldalas első részében jutott. Ez az opus már 1992-es hazatérése után hagyta el a sajtót (Chicagóban 1986-ban nyugdíjazták, majd pár évig a Harvardon és Princetonban tartott előadásokat). Ám Ankarába visszatérve sem pihent, és a Bilkent Egyetem felkérésére megalapította a történeti intézetet, ahol élete végéig aktívan tevékenykedett. Hatalmas könyvtárát is az intézménynek adományozta, s egyszer e sorok írójának is módjában állt az akkor még nem teljesen rendezett, rengeteg ritkaságot tartalmazó kiadványok között kutakodni, annak az Öksel Gögmennek a jóvoltából, aki Rásonyi László
