Századok – 2016
2016 / 6. szám - KRÓNIKA - Dávid Géza: Halil Inalcik (1916?-2016)
KRÓNIKA 1587 tanítványa volt az Ankarai Egyetemen, s aki egy ideig a Bilkenten ténykedett könyvtárosként. Az összefoglaló munkák írása melett maradt ideje források közzétételére is. Mevlűd Oguzzal jelentette meg a II. Murád hitharcait, így a várnai csatát is bemutató úgynevezett gazavátnámét, illetve Rhoads Murphey-vel együttműködve Turszun bég II. Mehmed korát megvilágító krónikáját, mindkettőd 1978-as dátummal. Egy időben nagyon foglalkoztatta a birodalom megalapításának korszaka. Kisebb kutatócsoporttal járta a korai krónikákban emlegetett térséget, próbálta azonosítani az egyes településeket, földrajzi neveket. Hogyan olvassuk Asikpasazádét? címen adta közre erre vonatkozó, nagy port felverő írását. II. Mehmedig bezárólag hosszabban értekezett az első uralkodókról a 44 kötetes török iszlám enciklopédiában (Türkiye Diyanet Vakfi íslám Ansiklopedisi), mely szócikkek aztán egy külön kötetben is hozzáférhetővé váltak. Inalcik a tág értelemben vett kultúra és civilizáció területén is otthonosan mozgott. Amikor Günsel Rendával két kötetes, több szerzős, 2003-ban törökül és angolul is kiadott műben foglalták össze az oszmán civilizáció egyes szegmenseit, nem korábbi hasonló munkáit dolgozta át, hanem közel 250 oldalon új szintézisben elemezte a történeti hátteret. Szólnunk kell még egyik utolsó kötetéről. Néhány évvel ezelőtt szenzációszámba ment, amikor kiderült, hogy éppen két esztendővel Konstantinápoly elfoglalása után, tehát 1455-ben az oszmán hatóságok nekiláttak a város összeírásának. Nem deríthető ki a pontos célkitűzés, mert a fennmaradt anyag két részletben került elő, és bizonyos, hogy nem fedi le Isztambult a maga egészében. Az egyik töredéket, amely korabeli másolat, Bekir Sitki Baykal bocsátotta Inalcik rendelkezésére, a másikat Idris Bostan találta meg véletlenszerűen, egy másik defterbe kötve, s jellemző Inalcik tekintélyére, hogy ez a néhány lap is hozzá jutott el. 0 aztán eredetiben, saját arab betűs átírásban és angol fordításban publikálta a forrást, hozzáillesztve - nem feltétlenül odaillő - más dokumentumokat és krónikarészleteket. A mélyebb értékeléssel viszont ezúttal adós maradt. Pedig az anyag igen figyelemreméltó, hiszen feltünteti a ki- és beköltözéseket, elkülöníti az éppen lakott és az elfoglalás előtt, annak napján vagy azt követően elhagyott lakhelyeket, illetve említi a keresztény városnegyedek nevét, utal a templomokra és kolostorokra, ám mindezek ellenére a lakosságszám nem állapítható meg belőle. Inalcik sokra tartotta a magyar oszmanisztikát. Káldy-Nagy Gyulát több alkalommal is invitálta konferenciákra. E sorok írójának 1985-ben az isztambuli francia kutatóintézetben azt mondta: „Jöjjön, sokat fogok tanulni öntől”. Tudom, ez csupán barátságos szófordulat volt egy nála 30 évvel fiatalabb kolléga iránt, de azért jólesett. S kitüntetésnek éreztem, hogy 1997-ben meghívott két előadás tartására a Bilkent Egyetemre. Hazájában, főként az utóbbi 20 évben, Halil Inalcik olyan nagy népszerűségnek örvendett, hogy nehéz volna arra más országokban példát találni. Még
