Századok – 2016
2016 / 6. szám - FIGYELŐ - Pastor, Peter: A történelmi mítoszok újragyártása
1582 PETER PASTOR államfő maradjon.77 Mindez Gerő Ernő a Politikatörténeti Intézet Levéltárában őrzött — ám Cornelius által nem kutatott — irataiból is tudható. Az október 15-i kiugrási kísérlet sikertelensége természetesen megváltoztatta Sztálin korábbi álláspontját Horthyval kapcsolatban. Gerő feljegyzése szerint Sztálin kijelentette: „Horthy erkölcsileg hulla.”78 Arra azonban továbbra is ügyelt, hogy az új magyar kormánynak ne okozzon problémákat. Ez volt az oka annak, mint Gerő írta, hogy a leendő új kormányban nem akart száműzetésből visszatért magyar kommunistákat látni.79 Röviden szólva Horthy Miklós nem azért kerülte el a felelősségre vonást, mert Sztálin „megbocsátott” neki, hanem azért, mert a szovjet diktátor tudatában volt a háborús idők Horthykultuszának, és nem akart mártírt csinálni belőle.80 Cornelius szerint az élénk színekkel ecsetelt atrocitásokra azért került sor, mert a szovjetek Magyarországot ellenséges országnak tekintették, s a szovjet katonáknak azt mondták, hogy „minden magyar burzsoá.” (419.) Kenéz Péter történész ezzel szemben azt állítja, hogy a szovjeteket azok a kegyetlenségek motiválták, amelyeket a magyar, a román, és német katonák követtek el a Szovjetunióban élő népesség ellen a megszállás idején. Ugyanakkor elismeri, hogy a bosszú hevesebb volt azokon a helyeken, ahol a szovjet csapatoknak nehezebben ment a katonai ellenállás letörése.81 Azt is megemlíti azonban, hogy a szovjet katonák kivételt tettek a gyerekekkel, akikkel emberséggel bántak. Egy lábjegyzetben saját pozitív élményeiről is beszámol, melyeket egyes szovjet katonákkal való találkozásai alkalmával szerzett.82 Márai, akinek emlékiratát Cornelius a szovjet katonák fosztogatásaival kapcsolatban idézi (421.), Kenézéhez hasonló benyomásokat is rögzített ugyanabban az emlékiratban: „A gyermekekhez csaknem mindje gyöngéd volt, emberséges. Valahogy itt, a gyermekekhez való indulatukban őrizték meg az emberség lelki készségét.”83 Ezekre a figyelmet érdemlő mondatokra, amelyek árnyalják a szovjet hódítók brutalitásának kérdését, nem terjedt ki Cornelius figyelme. Egyoldalúan csak a rablásról és erőszakról számol be, s az általa idézett tanúvallomások is kizárólag erről szólnak. 77 Uo. 333. 78 Idézi Uő 326. Lásd még Fülöp Mihály: Churchill, Sztálin és Horthy. In: Újragondolt negyedszázad. Tanulmányok a Horthy-korszakról. Szerk. Péter Miklós. Szeged 2010. 291—303. 79 Korom M.: Magyarország ideiglenes i. m. 329. 80 Egy új írásában Turbucz Dávid így összegez: „Horthy vezérkultusza egy tágabb mítoszrendszer részét alkotta, a nemzeti nagyság mítoszától elválaszthatatlan volt.” Turbucz, D.: A Horthy-kultusz i. m. 295. 81 Peter Kenéz: Hungary from the Nazis to the Soviets. Cambridge 2006. 38-39. 82 Uo. 42-43. 83 Márai Sándor: Föld, föld!... Emlékezések. Bp. 2006. 97-98. Cornelius jegyzetapparátusában azt jelzi, hogy a magyar változatban is Márai angolra lefordított könyvének sorait veti papírra, de a pontos magyar idézetet könyvében nyilvánvalóan a Föld, föld!-hói, tehát a magyar eredetiből idézi. Lásd a 38. és 57. oldalakat.
