Századok – 2016
2016 / 6. szám - FIGYELŐ - Pastor, Peter: A történelmi mítoszok újragyártása
TÖRTÉNELMI MÍTOSZOK ÚJRAGYÁRTÁSA 1581 számára a halált jelenti.”73 Horthy 1944. július 6-án leállította a deportálásokat. Döntésének motívumai mértékadó történészek szerint a következők voltak: Roosevelt elnök fenyegetése és a nemzetközi nyomás, a Szövetséges Hatalmak nagy győzelmei, Budapest 1944. július 2-i szőnyegbombázása, melynek során a kormányt a zsidókkal szembeni embertelen bánásmód következményeire figyelmeztető röplapokat dobtak le, valamint a fegyverszüneti tárgyalások megindításának reménye.74 75 A nyilas hatalomátvétel kapcsán a szerző azzal indokolja a magyar ellenállás kérdésének kiemelt tárgyalását, hogy az 1989 előtti „hivatalos változat” szerint „[...] a fasisztabarát nyilaskeresztes uralom elleni harcban kizárólag a kommunisták vettek részt”. (12.) Ez az állítás azonban nem igaz. Elég, ha a kommunista rendszer alatti ellenállókról elnevezett utcaneveket nézzük, mint például a Kalló esperes utca Budán, Stollár Béla utca Pesten sth. Ugyanakkor nem kérdés, hogy a kommunisták szerepét valóban túlhangsúlyozták. Az inga ezúttal azonban a túloldalra leng ki. Cornelius túlhangsúlyozza a nem kommunista ellenállók szerepét. A szélsőségek között vélhetőleg Randolph L. Braham szavai a pontosak: „[...] az országban sehol nem volt jelentős ellenállás, leszámítva a zsidók megvédésére irányuló szervezkedést [...] Elsősorban Budapesten voltak készek keresztények és különböző egyházi szervezetek arra, hogy menedéket kínáljanak a zsidóknak, ezreket megmentve a biztos haláltól.”76 Aligha kérdéses, hogy Horthy Miklós felelősségre vonása indokolt lett volna. Ennek elmaradására Cornelius két magyarázatot hoz fel. Az egyik szerint „Horthyt is megkímélték, mert megmentette a budapesti zsidókat.” (444.) A másik — a valósághoz jóval közelebbi, de szintén pontatlan — magyarázat szerint Sztálin „megbocsátott” neki. Egy Moszkvába látogató magyar delegációnak azt mondta: „[...] öreg ember [...] nem szabad elfelejteni, hogy 1944 őszén fegyverszünetet kért.” (393.) A fegyverszüneti tárgyalások fontos vonatkozásait azonban mellőzi szerzőnk. Minden bizonnyal azért, mert nem vesz tudomást Korom Mihály 1981-ben megjelent alapvető könyvéről.76 Pedig az már megjelenésének idején nagy feltűnést keltett, hiszen az olvasó ebből megtudhatta Horthyról, hogy a nyilas puccs előtt Sztálin még lehetségesnek tartotta, hogy változatlanul 73 „FDR and the Holocaust” Document # 8, “Statement of the President Regarding Atrocities of War,” March 24, 1944. (http://www.fdrlibrary.marist.edu/archives/pdfs/holocaust.pdf, letöltés 2012. aug. 1.) 74 Gerlach, C. -Aly, G.: Az utolsó i. m. 264-273.; Karsai László: Horthy Miklós (1868—1957). Legendák, mítoszok és a valóság. Beszóló' 12. (2007: 3. sz.) 72-91.; Sebők János: A titkos alku. Zsidókat a függetlenségért. A Horthy-mítosz és a holokauszt. Bp. 2004. 208-213. 75 The Nazis Last Victims. The Holocaust in Hungary. Ed. Randolph L. Braham. Detroit 1998. 39. 78 Korom Mihály: Magyarország ideiglenes nemzeti kormánya és a fegyverszünet (1944- 1945). Bp. 1981.
