Századok – 2016
2016 / 6. szám - FIGYELŐ - Pastor, Peter: A történelmi mítoszok újragyártása
TÖRTÉNELMI MÍTOSZOK ÚJRAGYÁRTÁSA 1577 A szerző arról a jól ismert tényről sem vesz tudomást, hogy a zsidó munkaszolgálatosokat gyakran kivezényelték az aknamezőkre, ahol puszta kézzel kellett felszedniük az aknákat.60 Hanák Péter, a kiváló történész és egykori munkaszolgálatos a következőket írja: „Zsidó munkaszolgálatos pusztításának kedvelt formája volt az aknaszedés, amihez nemcsak képzettség, de a felszerelés is hiányzott. Joggal adta Karsai Elek kétkötetes okmánygyűjteménye címéül: »Fegyvertelen álltak az aknamezőkön«.”61 Cornelius Horthyt a munkaszolgálatosokkal kapcsolatban is jó színben akarja feltüntetni, azt írva róla, hogy „[...] amikor jelentéseket kapott a keleti hadszíntérről a zsidó munkaszolgálatosokkal való kegyetlen, szadista bánásmódról, egy sor felmentési kérvény elbírálásánál kedvező döntést hozott, ennél fogva több orvost és tudóst is visszahívtak a munkaszolgálatból.” (243. Horthy nagylelkűségére való hivatkozás megismételve a 279. oldalon.) Ez azonban nem mentesíti Horthyt a történész ítéletétől, mert nem egy „sor” emberről, hanem tízezrek életéről volt szó. Ezzel a körülménnyel maga Horthy is tisztában volt, hiszen 1943. április 16-án, amikor Hitlerrel tárgyalt, s a Führer követelte a magyar zsidók koncentrációs táborba küldését, a követelést a kormányzó elutasította, mert mint mondta: „A magyar közgazdaságban nincs elegendő pótlás a zsidók helyére.” Ugyanakkor a maga mentségére megjegyezte, hogy „[...] pirulva kell bevallania, hogy harmincötezer zsidót küldött munkaszolgálatos zászlóaljakban a frontra, s ezek legtöbbje alighanem elpusztult az orosz előnyomulás során.”62 Ungváry Krisztián azt is kimutatta, hogy az orvosok frontról való viszszahívása mögött az a tény húzódott meg, hogy Magyarországon orvoshiány lépett fel, amit egyértelműen a zsidó orvosok munkaszolgálatba hívása okozott.63 1942 júliusában pedig Horthy Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter előtt azt fejtegette, hogy nem ért egyet azzal, hogy a szegény kis-zsidók munkás alakulatokban Ukrajnába kerüljenek, mert Magyarország ezzel munkaerőt veszít.64 Úgy látszik tehát, hogy Horthy csak addig tudott nagylelkű is lenni a zsidókkal, ameddig úgy látszott, hogy szükség van rájuk. A könyv nyilvánvalóan fő célja, hogy a lehető legpozitívabb képet fesse Magyarország második világháborús szerepéről. Ez azonban csak a tények önkényes csoportosításával, fontos tények és adatok elhallgatásával lehetséges. Cornelius valótlanul állítja például, hogy „A közvélemény csak nemrégen ismerhette meg a történtek teljes krónikáját. [...] A legutolsó tabuk egyike volt a háborúról való szólás tilalma, mely megszűnt. Hosszú időn át a 60 Uo. 82-8.; Ungváry K.: A Magyar honvédség i. m. 116. és Gerlach, C. - Aly, GAz utolsó i. m. 76. 61 Hanák Péter: Zsidó munkaszolgálat a Holocaust éveiben. História 16. (1994: 4. sz.) 25. 62 Hitler hatvannyolc i. m. 83—84. 63 Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege. Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon. Bp. 2012. 550. 64 A Wilhelmstrasse i. m. 682.; Ungváry K.: A Horthy-rendszer i. m. 552.
