Századok – 2016
2016 / 6. szám - FIGYELŐ - Pastor, Peter: A történelmi mítoszok újragyártása
1576 PETER PASTOR tehát egy fillért sem kellett fizetnie az ügylet kapcsán. Később pedig a kötvények tulajdonosainak többsége a Holokauszt áldozatává lett. Kállay megoldása tehát a zsidó vagyon elrablásának folytatását jelentette, s emiatt az aktust gyakran negyedik zsidótörvényként emlegették. A törvény egyúttal megtiltotta zsidók számára a földvásárlást.56 57 58 Cornelius azonban bagatellizálja ezt, elmesélve egy „apokrif történetet”, amely azt sugallja, hogy Kállay valójában nem akart „újabb radikális rendszabályokat” megfogalmazni. (228). Nem hangsúlyozza azt a tényt sem, hogy az általa említett 1942. július 31-én kelt törvényt a munkaszolgálatról Kállay miniszterelnöksége alatt fogadták el. (243.) A törvény szerint „[...] zsidó a honvédségben fegyveres szolgálatot nem teljesíthet.” Zsidókat csak a hadsereg munkaszolgálatos egységeibe lehetett besorozni, ahol „ [...] testi fegyelmezésük és erkölcsi nevelésük is - remélhetőleg - a közre nézve nem kedvezőtlen eredménnyel elvégezhető.”67 A történeti emlékezetben élénken él az a kegyetlenség, amellyel sok parancsnok és keretlegény bánt az orosz fronton a fegyvertelen, civil ruhás zsidó munkaszolgálatosokkal.68 1942-ben a Magyar Második Hadsereg frontja a Donnál volt. Cornelius érzékletesen írja le, hogy milyen körülmények között harcoltak a nem zsidó csapatok, amelyek felfegyverzése, öltözködése és ellátása nem volt megfelelő. Ezt a 207 000 főből álló hadsereget küldték az orosz frontra 1942 tavaszán. A hadsereg a teljes magyar haderő 1/3-át tette ki. A szerző szerint a 69 000 munkaszolgálatos közül 17-18 000 került ki a frontra. (28. jegyzet, 477.) Más munkák szerint ez a szám 37 275 vagy 45 000.59 A magyar csapatok életét pokollá tették a szovjet partizánok, a tüzérségi támadások, a téli időjárás és hogy időről időre leszakadtak a hadtesttől. Cornelius egy túlélő tiszt emlékirataiból idézve érzékelteti a nehéz körülményeket. A katonák „Vágyakozva nézték még a munkaszolgálatosokat is, mert azok a front mögött dolgoztak és nem voltak kitéve az oroszok tüzének.” (243.) Bizonyára volt ebben részigazság, ám ez a nem kellően árnyalt kijelentés elfedi a munkaszolgálatosok borzalmas sorsát. A szerző választhatott volna olyan visszaemlékezéseket, amelyek alapján senki sem gondolná, hogy a munkaszolgálatosok sorsa irigylésre méltó volt a katonákéhoz képest. Félrevezető az a szerkesztő által beválogatott fénykép is, amelyen üldögélő és étkező civil ruhás munkaszolgálatosok láthatók egy mezőn, és úgy néznek ki, mintha piknikező turisták lennének egy kiránduláson. A kép alatti szöveg: „A 262. számú munkásszázad munkaszolgálatosai pihenőben az otthonról kapott csomagokkal, 1944.” (341.) 56 Christian Gerlach - Götz Aly: Az utolsó fejezet. Reálpolitika, ideológia és a magyar zsidók legyilkolása 1944-1945. Bp. 2005. 71. 57 Magyarországi zsidótörvények és rendeletek 1938-1945. Szerk. Vértes Róbert. Bp. 1997. 161. 58 A magyarországi háborús munkaszolgálat. Szerk. Randolph L. Braham. Bp. 1996. 7. 59 Rákos Imre - Verő Gábor: Munkaszolgálat a Don-kanyarban. Bp. 2008. 15.; Hitler hatvannyolc i. m. 428. 28. jegyzet.
