Századok – 2016
2016 / 6. szám - FIGYELŐ - Pastor, Peter: A történelmi mítoszok újragyártása
1574 PETER PASTOR szovjet érdekszférába való sorolásának kérdését is felvetette Ribbentroppal folytatott tárgyalásán. Cornelius csak másodlagos forrásra támaszkodva említi meg a találkozót, és írásából nem derül ki az a fontos tény, hogy Sztálin már Magyarország hadba lépése előtt szemet vetett az országra.45 46 Magyarország Szovjetunió elleni hadba lépése kapcsán Cornelius azt sem említi meg, hogy a német támadás napján Hitler levélben tájékoztatta Horthyt a támadásról. A levelet Erdmannsdorff, német követ adta át a kormányzónak. A követ szerint Horthy az örömtől repesve azt mondta, hogy „[...] 22 éve sóvárogva várta ezt a napot, és most boldognak érzi magát. Évszázadok múlva is hálás lesz az emberiség a Führernek ezért a tettéért. 180 millió orosz szabadul fel 2 millió bolsevista által ráerőszakolt iga alól. A Führernek ez a döntése meghozza majd a békét, mert Anglia és az Egyesült Államok kénytelenek lesznek felismerni, hogy Németország katonailag immár legyőzhetetlen, élelmezése és hadigazdálkodása pedig, az oroszországi gazdag nyersanyagforrások és mezőgazdasági területek birtokában, biztosítva van.”46 A forrás azért jelentős, mert jól mutatja, hogy a magyar kormányzó is meg volt győződve a német lépés jövőbeni sikeréről. A kassai bombázásról a szerző helyesen állapítja meg, hogy az „[...] nem volt casus belli.” (174.) A 475. oldalon található 13. jegyzetben párhuzamként Schaffhausen amerikai bombázását említi, amely nem vezetett hadi állapothoz. Történetibb lett volna azonban, ha Szeged, Pécs és Siklós 1941 áprilisában történt bombázását említi, amit jugoszláv repülőgépek hajtottak végre. Bárdossy ekkor — tartva magát a még Teleki által kimunkált forgatókönyvhöz — rezzenéstelen arccal várta meg a zágrábi függetlenségi proklamációt, s csak utána indultak el a magyar honvédek a Délvidék elfoglalására.47 A szerző tévesen testálja Bárdossy Lászlóra a Szovjetunió elleni hadba lépésért a fő felelősséget. (172—173.) Valójában — ahogy az a szakirodalomban olvasható a főszerep az államfőé volt, Horthy Miklósé. Aki aztán ezt a szerepet eltagadta [...] Elhibázott döntéséért nem vállalta a felelősséget.”48 Cornelius nem foglalkozik a magyar csapatok szovjet földön folytatott megszálló tevékenységével sem. Ungváry Krisztián mutatott rá először, hogy a magyar csapatok, a németekkel együtt részt vettek a szovjet hadifoglyok, civilek és zsidók tömeges lemészárlásában.49 Cornelius ismeri ezt a munkát, de azt csak a 45 Pastor, PMagyar—szovjet i. m. 212. 46 A Wilhelmstrasse és Magyarország. Német diplomáciai iratok Magyarországról 1933- 1944. Szerk. Ránki György — Pamlényi Ervin — Tilkovszky Lóránt - Juhász Gyula. Bp. 1968. 594.; Documents on German Foreign Policy. 1918-1945. Series D. Vol. 12. Washington 1962. 1077-1078. 47 A. Sajti Enikő: Impériumváltások, revízió, kisebbség. Magyarok a Délvidéken 1918—1947. Bp. 2004. 156-157. 48 Pritz Pál: A Bárdossy-per. Bp. 2001. 39—40. 49 Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban. Bp. 2005. 211-215.
