Századok – 2016
2016 / 6. szám - FIGYELŐ - Pastor, Peter: A történelmi mítoszok újragyártása
TÖRTÉNELMI MÍTOSZOK ÚJRAGYÁRTÁSA 1573 Románia esetében Cornelius elmagyarázza a Háromhatalmi Egyezményhez való csatlakozás okát, ugyanezt nem teszi meg Magyarország esetében. Ugyanakkor azt írja, hogy Teleki „[...] csökkenteni akarta a németek melletti elkötelezettséget”. (154.) Ez a megállapítás azonban figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az egyezménnyel a Teleki-kormány lépett katonai szövetségbe, többek között Németországgal, és ezáltal Magyarország formálisan is elkötelezte magát Berlin mellett. Az egyezmény ünnepélyes aláírásakor Teleki és Hitler is Bécsben tartózkodott, és a szerzó'dés aláírása után Hitler és Ribbentrop megbeszélést folytatott a kormányfővel és Csáky István külügyminiszterrel. Só't mi több, amikor a Führer és Teleki a sikeres katonai helyzetről tárgyaltak, a magyar miniszterelnök „[...] felvetette a zsidókérdést, és kifejtette, hogy a zsidókat békekötéskor el kell távolítani Európából.”42 Teleki javaslata tehát egy közös jövőbeli akció lehetőségét helyezte magyar részről kilátásba. A miniszterelnök bécsi fellépése valójában tehát teljesen ellentmond annak a képnek, amit a szerző Telekiről sugall. Cornelius azt is írja, hogy annak ellenére, hogy 1939 szeptemberében a Szovjetunió felújította diplomáciai kapcsolatait Budapesttel, „[...] a magyar külpolitika szovjetellenes természete végig nem változott”. Bizonyítékul megemlíti, hogy „[•••] amikor 1939 novemberében a Szovjetunió megtámadta Finnországot, magyar önkéntesek csatlakoztak a finnekhez”. (136.) Ennek a kategorikus megállapításnak ellentmond, hogy 1941 januárjában a Szovjetunió meghívást kapott a Budapesti Nemzetközi Kereskedelmi Vásárra, amit Moszkva el is fogadott. A vásár májusban nyílt meg, s a legnagyobb kiállítócsarnokkal a Szovjetunió képviseltette magát. Sőt, a pavilont a kormányzó is meglátogatta.43 Ez azt mutatja, hogy Magyarország politikája a Szovjetunióval szemben nem volt olyan differenciálatlan, ahogy ezt Cornelius állítja. A szerző szóhasználata a szovjet—finn háborúval kapcsolatban azt sugallja, hogy a magyar önkéntesek együtt harcoltak a finnekkel a Vörös Hadsereg ellen. A leközölt fotók is ugyanezt a benyomást kívánják kelteni. (136-138.) A magyar segítség azonban csak szimbolikus volt: az összetoborzott 341 magyar önkéntes 1940. február 7-én hagyta el Budapestet és csak március 2-án érkezett Finnországba. A finnek által március 5-én kért tűzszünetet március 12-én írták alá, a békeszerződést pedig rögtön másnap. A magyar önkéntes zászlóalj tehát valójában nem is vett részt a finnek honvédő, szovjetek ellen vívott háborújában.44 Hasznos lett volna, ha a szerző arról is informálja az olvasókat, hogy 1940. november elején Molotov, Sztálin instrukcióját követve, Berlinben Magyarország 42 Hitler hatvannyolc tárgyalása 1939—1944. I. Szerk. Ránki György. Bp. 1983. 165. A háromhatalmi szerzó'dés és a magyar csatlakozás szövegét lásd Magyarország és a második világháború. Titkos diplomáciai okmányok a háború előzményeihez és történetéhez. Szerk. Ádám Magda - Juhász Gyula - Kerekes Lajos. Bp. 1959. 308-310. 43 Seres A. : Magyar—szovjet i. m. 132-136. 44 Niina Ala-Fossi - Gábor Richly - Ferenc Vilisics: Hungarian Volunteers in Finland during the Winter War. Helsinki-Bp. 2014. 25., 27., 29. (http://www.helsinki.balassiintezet.hu/ attachments/article/1142/hungarianvolunteersbook.pdf, letöltés 2016. szept. 11.)
