Századok – 2016
2016 / 6. szám - FIGYELŐ - Pastor, Peter: A történelmi mítoszok újragyártása
TÖRTÉNELMI MÍTOSZOK ÚJRAGYÁRTÁSA 1571 a törvénytervezetet, kijelentette, hogy azt abban a formában nem tudja támogatni. A tervezetet »embertelennek« és ártalmasnak ítélte az országban régóta élő hazafias zsidókra nézve, akiket legalább annyira tartott, mint önmagát.” (115.) Horthy visszaemlékezésében azonban szó szerint ez áll: „Mikor aztán decemberben az én előzetes hozzájárulásom nélkül új zsidótörvényt terjesztett elő, amely nemcsak a numerus clausust szállította 20-ról 6-%-ra, hanem már a faji elvet is alapul vette, tekintettel az erős ellenzékre, én már csak a megfelelő alkalmat vártam, hogy Imrédyt felváltsam.”35 36 Horthy saját írásából tehát az tűnik ki, hogy inkább az ellenzék várható tiltakozása miatt ellenezte a törvényt. Ugyanabban a hónapban a német követ, Otto von Erdmansdorff közölte amerikai kollegájával, John F. Montgomeryvel, hogy ő már a második zsidó törvénytervezet előterjesztése előtt többször beszélt a kormányzóval és figyelmeztette, hogy ezt csak fokozatosan lehet csinálni, mert „Máskép káosz lenne.”36 Horthy nyilvánvalóan megszívlelte Erdmannsdorff tanácsát, vagy talán egyet is értett vele, hiszen Cornelius bizonyítékként használja fel Horthy 1940. október 14-én Teleki Pál miniszterelnökhöz intézett levelének töredékét, amely szerint a kormányzó gazdasági okokból is ellenezte a második zsidótörvényt. Horthy ekkor azt írta: „[...] minthogy a kormányzat egyik legfontosabb feladatának az életstandard emelését tartom [...] lehetetlen a zsidókat, kiknek minden a kezükben volt, egy-két év leforgása alatt kikapcsolni, és hozzá nem értő, leginkább értéktelen, nagyszájú elemekkel helyettesíteni, mert tönkre megyünk.” (127.) A teljes képhez azonban bizonyosan hozzátartozna a levélben található másik két szövegrész is: „Én hirdettem talán először hangosan az antiszemitizmust, azonban nem nézhetek nyugodtan embertelenségeket, szadista, oktalan magyarázatokat, amikor még szükségünk van rájuk.” Vagy: „Ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam. Zsidókkal sohasem érintkeztem. Tűrhetetlennek tartottam, hogy itt Magyarországon minden-minden gyár, bank, vagyon, üzlet, színház, újság, kereskedelem stb. zsidókezekben legyen, és hogy a magyar tükörképe - kivált külföldön - a zsidó.”37 Cornelius - hasonlóan ahhoz, ahogy azt a numerus clausus esetében is tette — Teleki Pál második zsidótörvény megalkotásában játszott szerepét is kisebbíti. A szerző szerint Teleki „[...] úgy hitte, hogy ezzel a törvénnyel a zsidókérdés, legalábbis Magyarország számára, egyszer s mindenkorra lezárult.” (106). Ezzel szemben Teleki 1939. április 15-én tartott felsőházi beszédében kijelentette, „[...] hogy ha [...] egy saját magam által szerkesztett törvényjavaslatot 35 Horthy Miklós: Emlékirataim. Bp. 1990. 230. Jegyzetében Cornelius az emlékirat angol fordítására hivatkozik. 36 Tibor Frank: Discussing Hitler. Advisers ofU:S: Diplomacy in Central Europe 1934—1941. Bp. 2003. 217. 37 Horthy Miklós titkos iratai i. m. 262.
