Századok – 2016
2016 / 6. szám - FIGYELŐ - Pastor, Peter: A történelmi mítoszok újragyártása
TÖRTÉNELMI MÍTOSZOK ÚJRAGYÁRTÁSA 1569 A könyv érdekes része, melyben a szerző az „elszakított területeken” élő magyar kisebbségek politikai és kulturális életét vizsgálja. Álláspontja szerint a magyar kisebbségek általában véve elégedetlenek voltak helyzetükkel. Ebben igaza van, de egyáltalán nem szerencsés, hogy miközben sorra veszi a különböző magyar politikai pártokat Csehszlovákiában, szót sem ejt a magyarok jelenlétéről a Csehszlovák Kommunista Pártban, s ennek sem okait, sem következményeit nem vizsgálja. A harmadik fejezet címe „Az Európai béke utolsó éve.” A szerző itt mutatja be az Anschluss magyarországi következményeit. Megjegyzi, hogy jelentősen megnőtt a legsikeresebb magyar szélsőjobboldali párt, a Nyilaskeresztes Párt tagjainak létszáma. A szélsőjobboldal vesszőparipája az antiszemitizmus volt, s ennek megfelelően Cornelius számos rendőri jelentést idéz, melyek szerint a szélsőjobboldali pártok közös témája a zsidók gazdasági uralma. A Magyar Nemzeti Szocialista Párt egyik gyűlésén a szónok például földreformot követelt, amelynek hatálya a nagybirtokokra, ezen belül a zsidók által birtokolt három és fél millió holdra kellett volna kiterjednie. (90). Nem szerencsés, hogy a szerző nem mutat rá arra a tényre, hogy ez a szám nagyon eltúlzott volt, s tisztán propaganda célokat szolgált. 1938-ban ugyanis a zsidók által birtokolt föld és erdő összesen 830 000 holdra terjedt ki, ami a teljes birtokállomány 5,2 %-ának felelt meg.28 A katolikus egyháznak ugyanakkor 860 000 hold földbirtoka volt, amit a szerző az angol változatban meg is említ a falukutató mozgalom kapcsán. (56.) Ugyanabban a bekezdésben bírálja is az egyházakat amiért „kevés érdeklődést mutattak a társadalmi problémák iránt.” A lektorált magyar változatból a szerző érthetetlen módon mind az információt, mind a kritikát kihagyta. (72.) Cornelius az első zsidótörvény 1938-as parlamenti elfogadását a jobboldal nyomásának tulajdonítja, valamint annak, hogy a kormány le akarta törni a szélsőjobbot. Megállapítása szerint a törvény: „[...] a maga korában viszonylag mérsékeltnek számított, de durva szakítást jelentett az 1867-es emancipációs törvény alkotmányos hagyományával és azzal az 1848-óta rögzített elvvel is, amely az összes állampolgár egyenlőségét hirdette.” (92.) Ugyanezt azonban elmondhatta volna az 1920-as numerus clausus kapcsán is. Sőt, amikor a numerus clausus törvényből 1928-ben kivették a faji klauzulát, az nem járt együtt azzal, hogy a zsidókat ne diszkriminálták volna a továbbiakban az egyetemi felvételiken. A módosítás eredménye mindössze az volt, hogy a diszkrimináció finomabb formában élt tovább.29 Valójában az 1938-as törvény az 1920-as logikáját vitte tovább, hisz a kvótákat immár nemcsak az egyetemistákra, hanem az értelmiségi foglalkozásúakra is alkalmazta. 28 Csősz László: Földreform és fajvédelem: a negyedik zsidótörvény végrehajtása. In: A holokauszt i. m. 178. 29 Kovács M. Mária: A numerus clausus és a zsidótörvények összefüggéséről. In: A holokauszt i. m. 136.
